13. fejezet

A lagzi...meg még egy pár
apróság

 

 

 

 

*a lagzi helyszíne*

 

Apu ugyan mondott esküt, de egyáltalán nem azt, amit én mondtam neki. Illetve nagyjából azok is benne voltak, de ez inkább az összes ötletem egyszerre. Amint kivonultak a csók után a teremből, egyből mindenki átsietett a lagzi helyszínére. Amint megettük a vacsit a zenekar rákezdett.

-Ellie, engedd meg, hogy megjegyezzek valamit.-lépett egyszer csak mellém James bácsi.

-Csak nyugodtan.-mosolyogtam.

-Te vagy az eddigi legdögösebb tanú az eddigi esküvőkön.

-Köszönöm szépen-mondtam, szinte már nevetve.

Mondjuk ezt még egy páran elsütötték az este folyamán, de édes mindegy. A lagzi alatt volt szerencsém táncolni Ted bá'-val (csak azért hívom így, hogy menőbb legyen :D), Tracy nénivel, Lily nénivel, Marshall bácsival, Robinnal (azaz anyuval), Luke-kal, James bácsival valamint még egy rakat rokonommal. Apuval viszont még nem. Persze terveztük a közös táncot az este folyamán, de vagy engem, vagy őt "rabolták el".

 

 

*a folyosón*

 

Marvin kihívott a folyosóra. Belementem ugyan, de nem tudom, hogy miért rángatott ki. A folyosón volt két fotel,oda ültünk le.

-Figyelj, tudom, hogy mi baja volt Daisynek tegnap este.-kezdte el.

- Komolyan?

-Igen. Hallottam valami olyasmit....illetve csak elcsíptem egy részt egy beszélgetésből. Luke beszélt Pennyvel. A tanácsát kérte. Nem hallottam az egészet, de Daisy nevét tökéletesen ki lehetett hallani. Luke Penny tanácsát kérte a húgommal kapcsolatban. Gondolom Daisy hallotta az egészet, és ezért nem csatlakozott hozzánk tegnap este.

-Penny és Luke pedig nyilvánvalóan ez miatt. De Penny azt mondta, hogy nem tudja mi miatt lehet Daisy olyan fura.

-Nyugi, ne légy rájuk ideges. Engem is kihagytak belőle.

-Nem vagyok. Talán Daisy elmondja előbb-utóbb. Vagy neked, vagy nekem. De ha neked elmondja, nekem meg nem, akkor lécci mindenképpen szólj.

-Mindenképpen szólni fogok. Mondjuk Pennyék valamit a ma estéről is motyogtak.

-Akkor valószínűleg ma este mindenre fény derül.

-Vissza kéne mennünk.-állt fel.

-Igazad van.-csatlakoztam én is.

-Ellie, még valami. illetve két valami. Az egyik az, hogy sajnálom, amit múlt héten tettem. Nem lett volna szabad ezt tennem veled, hiszen te csak segíteni akartál.

-Semmi baj.

-A másik pedig az, hogy te vagy a legdögösebb tanú az eddigi esküvőkön. Mondjuk szerintem nem én vagyok az első, aki ezt mondja.

-Nem, nem te. Egy párat már kaptam az este folyamán. De köszönöm szépen.-mosolyogtam.

 

 

*a lagzi helyszíne*

 

Amint visszamentünk Marvinnal visszaültem a helyemre. Robin épp a cipőt vette le a lábáról.

-Fárasztó?-kérdeztem.

-Nagyon. Szerintem egy pár számmal nagyobb cipőt kell majd vennem az elkövetkezendő időkben.

-Ugyan dehogy.-nyugtattam meg.

-Szerinted mennyire gáz, ha mezítláb leszek ezután?

-Semennyire.-ráztam a fejem mosolyogva.

Robin hallgatott a tanácsomra és levette a cipőjét. Amikor senki sem figyelt (mármint apu és Robin), akkor óvatosan elcsórtam magamnak egy pohár pezsgőt. Utoljára tegnap este ittam piát, de akkor sem emlékszem, hogy mennyit. Szóval, mivel apuák nem tudtak a tegnap estéről, így édes mindegy, hogy mennyit iszok. A tegnapnál úgyse tudnék tudnék többet inni (de, megtörtént).

-Most pedig következzen a menyasszony és az örömapa tánca.-mondta az énekes, akiről nem tudtam eldönteni, hogy pasi vagy nő.

 

 

 

 

Robin felkérte az apukája táncolni, de rajtuk kívül még felmentek egy páran táncolni.

-Szabad?-egy tenyér jelent meg előttem.

Felemeltem a fejem. Apu volt.

-Persze.-azzal megfogtam a kezét és mi is elmentünk táncolni.

-Szeretném neked megköszönni azt, amit értem teszel-kezdte el.

-Miért mit teszek?-néztem rá.

-Átviszel a nehéz időkön Ellie. Melletted sosem érzem, hogy egyedül vagyok, mert tudom, hogy te mindig itt leszel nekem. illetve remélem, hogy mindig itt leszel.

-Nyugi apu itt leszek.-nyugtattam meg.-De ezt inkább nekem kéne mondanom, nem gondolod?

-Én tudom, hogy mit akarsz mondani. Ettől sose félj.

Hálás voltam apunak. Ő mindig tudta, hogy mit akarok. Néha egy szót sem kellett mondanom neki. Bárhogy megért, nem számít mennyire vagyok kiszámíthatatlan vagy csak simán bonyolult. Tudom, hogy Robin, azaz a muter lesz a tökéletes társ a számára. Hiszen ugyanúgy, szavak nélkül megértik egymást, mint ahogy apu ért engem. Tökéletes házasság lesz, habár biztosan lesznek benne bökkenők meg hasonlók, de tudom, hogy együtt ki fognak tartani...Szent ég! Tiszta nyálgép lettem!

-Elnézésést, de mondani szeretnék valamit.-szólalt meg egy rohadt ismerős hang.

Mindenki a színpad felé fordult. A mikrofon mögött Daisy Eriksen állt. Más kérdés volt az, hogy mi a fészkes fenét csinál ott.

-Ezt a dalt, egy nagyon különösleges személynek küldöm, aki most is itt van a teremben.-mondta.

Apu rám nézett, de én se tudtam sokkal többet, mint ő. Csak maximum annyit, amit Marvin megosztott velem a folyosón....... Várjunk csak! Marvin mondta, hogy lesz valami az este folyamán. lehet, hogy ez az a pillanat. Mondjuk nem tudtam sokat agyalni azon, hogy daisy kinek küldi a dalt, ugyanis a zene elkezdődött, Daisy pedig dalolni kezdett.

 

 

 

 

A dal elején még mindenki néma csendben ált, de aztán valahogy megtört a jég és a refrénre már mindenki táncolt.

-A zene az zene, nem?-kérdezte apu.

-De, igen.-mosolyogtam, majd mi is újra táncolni kezdtünk.
 Amikor Daisy már mondhatni a dal végénél tartott Luke hirtelen felment hozzá a színpadra és egy csókot nyomott a szájára. Mi van? What? MI VAN???? Jézusom!!!! Idióta fej level 10millió.......
-Daisy és Luke mióta alkot egy párt?-fordult felém apu.
-Ha én azt tudnám.-vontam meg a vállam.

Daisynek rohadt jó hangja van. Kár, hogy ezt nem vettük észre korábban.  Mondjuk ez a Luke-os eset egy kicsit kiverte nálam a biztosítékot. Amikor a dalnak vége lett apuval visszamentünk az asztalhoz és akármennyire is furcsa, de elkezdtem piálni.
-Nem lesz egy kicsit sok?-kérdezte apu, amikor már az ötödik pohárnál tartottam.
-Nem. De ha igen, részeg is csak egyszer lehet igazán az ember.
-Emelem poharam rád.-mondta mosolyogva.
-Én meg rátok. Sok boldogságot!-azzal koccintottunk.

 

12. fejezet

Előkészületek

*Farhampton hotel, Robin és Barney szobája*

Reggeli után azonnal apu és Robin szobájába mentem. Apu igaz nem volt ott, csak Robin. Pennyt és Daisyt tegnap este óta nem láttam, Tracy nénivel és Lily nénivel viszont összefutottam a reggelinél, de egy szót nem váltottunk. Robin épp a ruhájával baszakodott. Ismerős volt nekem ez a ruha, de nem jutott eszembe, hogy honnan.
-Elbambultál.-állapította meg Robin, amivel visszazökkentett a valóságba.
-Ja semmi. Csak nagyon ismerős a ruha.
-Nem csodállom. Ebben mentem férjhez először is.-mosolygott.
Baszki tényleg! Az albumban ugyan ez a ruha volt Robinon. Csak azt nem értettem, hogy másodjára is miért ebben van.
-De akkor most miért ebben vagy? Ismét.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.-Sok emléket őriz ez a ruha. Ráadásul már nincs idő arra, hogy újat hozassak. Szerinted nem gáz? Mármint lehet, hogy kihíztam.
-Nem próbáltad meg a ruhát? Csak elhoztad?-lepődtem meg.
-Ugyan csak ugratlak!-nevetett.-Megpróbáltam és rám is igazították, azonban az elmúlt egy hétben egy kicsit sokat ettem. Sajnos már nem marad állandó súlyom, mint régen.
-Nézd. Tuti, hogy nem híztad ki a ruhát.
Robin nagy nehezen beletuszakolta magát a ruhába, és én is fel akartam venni a rózsaszín koszorúslányruhát. Nagy nehezen bele is imádtam magam. Megcsináltuk Robin haját, de hirtelen Ted bá' lépett be.
-Azta! Gyönyörűek vagytok!-mondta.
-Köszi.-mondta Robin.
-Ja, igen. Ellie, apukád téged keres.-mondta.
-Oksi.-azzal átmentem apuhoz.


*Farhampton hotel, egy másik szoba, ahol Barney készülődik*

-Jól nézek ki?-kérdezte apu, amint beléptem.
Teljesen úgy nézett ki, mint eddig. Csupán a bal oldalán volt egy virág.
-Igen.-mondtam.
-Figyelj, szeretnélek megkérni valamire. és tudom, hogy nem mennél bele. Ha visszautasítod az se baj.
-Miről van szó?-kérdeztem.
-Ellie, lennél a tanúm?
-A mid?-idióta fej level 6millió.
-A tanúm.
-Apu, nem úgy volt, hogy Ted bá' lesz a tanúd?
-De. Csak az elsőnél is ő volt. Szeretném, ha te lennél a tanúm.
-Normális ez? van egyáltalán ilyen?
-Leveheted ezt a pink ruhát.
-Benne vagyok!
Igazából azt se tudtam, hogy mi egy tanú szerepe, de tök mindegy.Igaz, szeretem a rózsaszínt, de mégis csak a lila az én színem. Viszont, most rájöttem arra, hogy én nem lilát fogok felvenni. Hanem valami mást.
-DE ugye nem kell virágot tűznöm a ruhámra?-kérdeztem.
-De. Sajnos kell.
-Baszki!


*Farhampton hotel,  előtér*

Miután végeztem apunál, gyorsan visszaszaladtam Robinhoz és átvettem a ruhámat. Mivel kizárt, hogy öltönyt vegyek fel, így maradt egy feketés egyberuha. Amint átvettem és a virág is fel lett tűzve, elég gagyin festettem, de mindegy. Azonban Ted bá' leirányított az előtérbe, miszerint keresnek a srácok.
-Mi ez rajtad?-kérdezte Luke.-Virágot a pasiknak kell hordaniuk Ellie.-mutatott a sajátjára.
-Tudom. De én vagyok a vőlegény tanúja. Ezért kell a virág.-magyaráztam.
-De nincs is női tanú.-mondta Marvin.
-Most már van. Amúgy miért kerestetetek? Mindjárt kezdődik az esküvő.
-Én hívtalak ide titeket, hogy egy nagy hajrával váljunk szét. Mindenkinek más lesz a feladata és szeretnék nektek sok sikert kivánni.-mondta Daisy.
-Viszont mindenkinek!-mondtam, majd Luke, Marvin és Penny is követte a példámat.
A fiúk mellesleg öltönyben pompáztak. Penny és Daisy pedig rózsaszínban feszített. Két különböző ruha volt rajtunk, de mégis egységes volt.

*Farhamton hotel, a szoba, ahol Barney készülődik*

Az esküvő előtt még gyors bepillantottam apuhoz, ellenőrizve, hogy mennyire van kész. A falon volt egy ökölméretű lyuk, de ettől eltekintve minden rendben volt. Apu pedig épp egy rakat papír tömkelegében írt valamit.
-Mit csinálsz?-kérdeztem, majd leültem mellé.
-Az eskümet fogalmazom. Későn?-nézett rám.
-Az órám szerint 20 perc múlva lesz az esküvőd. Elakadtál?
-Igazából egy ideje már próbálom megfogalmazni, de eddig még valahogy nem jött össze. Lily és Marshall, valamit Ted és Tracy is megszegték az esküjüket. Olyat kéne ígérnem neki, amit be is tartok. De nem tudom milyet. Lehet, hogy nem is vagyok férjnek való.
-Apu ne mondj ilyet.-állítottam le, mielőtt kirohanna az ajtón. Sajna nem zártam be.-Csodás férj lesz belőled.
-De elsőre is elrontottuk. Honnan tudod, hogy most is nem így lesz? Nem akarok megint 3 év múlva elválni.
-Nem is fogtok. Most ugyanis nem utaztok sehová. Ráadásul ez az esküvő is azt bizonyítja, hogy mennyire szeretitek egymást. Hiszen másodszorra is belevágtok. Együtt. De sosem egyedül.
-Ezt lediktálnád?-kérdezte. Ennyi?
-Miért akarod, hogy lediktáljam?
-Mert ez tök jó eskübevezető lenne.
-De apu neked kell megírnod az esküt, nem pedig nekem.
-Tudom.-nyavajgott.-De egyszerűen nem megy.
-Írd azt, ami a szívedben van.
-Írjam azt, hogy minden este csináljuk?
-Nem! Lehetetlen eset vagy.-fogtam a fejem.
-Látod? Ha te ezt mondod, akkor Robin se mondhat mást.-azzal ráfeküdt a papírkupacra. Szó szerint.
-Szeret téged.-mondtam.
-Honnan veszed?
-Hozzád jön másodszorra is, nem? Ezzel bizonyítva azt, hogy még mindig szeret.
-Tudsz még ilyeneket?-emelte fel a fejét.
-Biztos.-mosolyogtam.
Mondtam apunak egy csomó indokot. Amilyen jó tanút játszottam, ő annyira nem írt le egy szót se. Semmit. még azt se, hogy "Szeretlek!". Semmit. Hamarosan azonban Ted bá' ött be, hogy menni kéne, mivel mindjárt kezdődik.

11. fejezet

Megvalósítási problémák

*Farhampton hotel, bár/ebédlő*

Apu és Robin épp a vacsit tárgyalták és valami gyűrűmackón veszekedtek.
-Nem lesz gyűrűmackó! Először már eljátszottad ezt, nem lesz még egy!-mondta Robin.
-De a gyűrűmackó fontos.-erősködött apu.
Robin hiába akarta meggyőzni, hogy az nem gyűrűmackó, hanem gyűrűtartó. Apu hajthatatlan maradt. Közben persze a rokonok is megérkeztek. Daisy huppant le mellém hirtelen. Ez oylan, mint egy szellem. tegnap óta, egyszerűen csak lehuppan mellém.
-Mostantól állandó szokásoddá válik ez a kísértés?-kérdeztem.
-Mondhatni. Ellie, beszélnünk kell az estéről.-mondta Daisy.
-Miért mi lesz este?-kérdezte Robin.
-Semmmmmmmiiiiiiiiiii.-húztuk el egyszerre Daisyvel.
-Ismerem ezt a "semmi"-t. Ti készültök valamire.-sandított ránk.-Barney, mondtam, hogy ne szervezd be a lányokat a gyűrűmackós-ügybe.-támadta le aput.
-Nem szerveztem be senkit!-mondta apu.
Daisyvel inkább úgy döntöttünk, hogy hagyjuk őket nyugodtan veszekedni. Elindultunk, hogy keressünk egy nyugis helyet.


*Farhampton hotel, az egyik eldugott raktár*

-Tudod én a szobámra gondoltam.-mondtam neki.
-Itt sokkal csendesebb.-bizonygatta daisy.
-Szóval az este kapcsán apu nem hiszem, hogy benne lenne. Robin meg végképp nem. Most is majdnem lebuktunk. Hátha azt hiszi, hogy apu adta az ötletet és nem lesz esküvő csak azért, mert miattunk összevesztek. Valahogy titokban kell intéznünk, akármilyen felnőtt beavatása nélkül.
-Oké. Nehéz lesz ugyan, de megoldjuk. Azonban a tervet nem bízhatjuk se Lukera, se marvinra. nekünk kell megoldanunk.
-Oké. De Penny is kénen nem?-kérdeztem.
Daisy kinyitotta az ajtót, amjd egyszerűen berángatta pennyt. Daisynek gyakran vannak iylen akciói, azonban még senki nem jött rá arra, hogy ezt valójában hogyan is csinálja.
-Basszus már!-szólt Penny.-Nem lehetett volna telefonálni?
-De. Csak ez így izgisebb volt.-örvendezett daisy.
-És bizarabb.-tettem hozzá.-Mondjuk Ryan goslingot is berángathatnád azon az ajtón.
-Felejtsd el!-hárított vissza daisy.
-Amúgy Penny segítség kell. majdnem lebuktunk apuék előtt.-kezdtem el.-Marvinra és Lukera nem bízhatjuk a szervezést, ugyanis ők tuti lebuknának.
-Ezért nekünk kell összehoznunk. A szülők semmiképpen nem jöhetnek rá arra, hogy mire készülünk. Csak mi, csajok maradtunk. Benne vagy?-kérdezte Daisy.
-Számíthattuk rám.-mondta Penny.
Így ebben a koszos, pókoktól és portól gazdagított eldugott raktárban próbáltuk elkészíteni a tervet. Levezettünk mindent, lépéről-lépésre. Olyan tökéletes volt, hogy szinte semmiképpen sem vallhatott kudarcot.

1. lépés: Rávenni Robint és Barney-t, hogy lelépjenek korán, hogy aztán egész éjjel egymást falják.
2. lépés: Bezárni Tedet és Tracy-t a hálóba, miután elmentek az ebédlőből.
3. lépés: Megbeszélni a recepcióssal, hogy Marshall és Lily szobájában rontsa el a zárat, így bentragadnak a szobában, miután bezárják az ajtót.

-Tökéletes.-mondta Penny.-Semmiképpen nem vallhat kudarcot.
-Igen. Már csak Marvinnak és Lukenak kell elmondani és készen is van.-mondtam.
-Intézem.-mondta Daisy.
Azzal Kinyitotta az ajtót és berángatta rajta Marvint és Luke-ot.  Ismertettük velük is a tervet. Az ő feladatuk volt beszélni a portással a zár miatt. Én intézem majd apuékat, Penny és Daisy pedig Ted bácsi és Tracy néni ajtaját. Estig ugyan volt még idő, azonban már most, délután éreztem, hogy lesznek még itt problémák. Ha ma este nem is, holnap mindenképp.


*este*
*Farhampton hotel, ebédlő/bár*

Már a ruhában ácsorogtam. Tehetetlenül. Apu épp Robint nyugtatgatta, aki egyfolytába azon aggódott, hogy vajon mi fog elcsesződni az este. Tipikus Robin. ilyen, amikor be van gőzölve és nem tudja mit csináljon. Nagy nehezen Penny sétált be, aki úgy nézett ki, mintha a dzsungelből érkezett volna.

-Jó lett a ruhám,-kérdezte.
-Mintha a dzsungel lánya lennél.-mondtam.-Illetve a zöld erre emlékeztet.
-Nagyon vicces vagy. De akkor mit keres rajtad egy lila cucc?-nézett végig rajtam.
-Hé! A lila az én színem!-védekeztem.-Amúgy a családodat hol hagytad?
-Anya sminkel, apa pedig Luke öltönyével szórakozik. Csak egy normális este. Meguntam, hogy várjak rájuk, így lejöttem, de ahogy látom még nem késtem el.-nézett körbe.
-Nem.
Pennyvel elkeztünk még dumálni valamiről, amikor hirtelen a családja is befutott. Kisvártatva pedig az eriksen família érkezett meg. Daisy nélkül.
-Hol van daisy?-kérdezte Penny Marvintól.
-Sminkel. Majd jön.-vonta meg a vállát, amjd elmentek Luke-al és letámadták a büféasztalt.
-Remélem azért siet. hamarosan elkezdődik a vacsi.-drukkoltam.
Apu aztán leültetett mindenkit, mivel hozták az első fogást. daisy pedig nem jött. Írtam neki üzit, de semmi. A telefont se vette fel, pedig Penny egyfolytában csörgette. Kinyomta, akárhányszor is kerestük. Nem tudtunk mit tenni, végigettük a kaját.A desszertből egy csomószor kértünk. Pedig csak piskóta volt, meg lekvár meg valami olvasztott csoki volt a tetején tejszínhabbal. De mi ezért voltunk oda. Fura, de úgy éreztük Pennyvel, hogy az életünket is leélnénk ezzel a semmitmondó, mégis irtó finom kajával. Aztán amikor végetért a vacsi, hirtelen Daisy állt az ebédlő ajtajában egy nagyon szép fehér ruhában.

 

 

Igaz úgy volt, hogy elméletileg hozzánk ül, de ennek ellenére odament a szülei mellé. Penny értetlenül nézte az incidenst. A desszertet zabálva próbáltunk rájönni, hogy mi is üthetett Daisybe. Marvin nem tudott semmit, Luke úgy szintén. Miután rájöttünk, hogy több desszert nem fér belént, elvitettük a pincérrel a tányért és Pennyvel értetlenkedni kezdtünk.
-De most mit csinál? Nem úgy volt, hogy ideül,-kérdezte penny.
-De úgy volt. Most viszont még a szemkontaktust se taláom meg vele.-mondtam, uyganis akárhányszor Daisyre néztem, ő elfordította a fejét.
Amikor már indultak aludni a vacsizó vendégek Daisy felállt a helyéről és odajött hozzánk.
-Bocsi, de én kiszálltam.-mondtam, majd kiment az ebédlőből.
Luke és Penny szintén így tett. Ketten maradtunk. Én és Marvin. marvin és én. Kinek hogy tetszik.
-Mi baja a húgodnak?-kérdeztem Marvintól.
-Nem tudom. De Penny és Luke is beadta az unalmast. Pedig azt hittem végre kirúgunk a hámból. Mi öten.
-Én is azt hittem.-mondtam.
-De mi azért iszunk még, nem?
Megfontolandó ajánlat volt, ugyanis Apuék, valamint az összes felnőtt eltűnt. Csak én maradtam, és Marvin. valamint a csapos csávó.
-Naná.
Az elején sört ittunk, aztán meg jöttek a felesek, végül a whiskey. Ennyi maradt meg az egész estéből. Semmi több...


*reggel*
*Farhampton hotel, Ellie szobája*

Amikor kinyitottam a szemem úgy éreztem, amjd szétmegy a fejem. Átfordultam a másik oldalamra, amikor hirtelen észrevettem Marvint. Akkorát sikítottam, hogy nem csak ő, de én is lefordultam az ágyról.
-Ugye mi nem feküdtünk le egymással?-kérdeztem tőle.
A kérdésemre a válasz a nem volt. A tegnapi lila ruhám volt rajtam, rajta pedig az ing meg a nadrág. nyilvánvalóan csak elaludtunk.
-Nem. Szerencsére nem.-mondta, majd sóhajtott egy mélyet
-De akkor mit csináltunk az éjszaka?
-Nem tudom. De szerintem én visszamegyek a szobámba és lezuhanyozok. Ne feledd. Este lesz az esküvő. És mi elméletileg aludtunk.-azzal összeszedte az elhajigált cuccait, és távozott.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogatmostam, átöltöztem és újra fogat mostam. El akartam tüntetni a fantasztikus piás lehelletemet, nehogy apuék rájöjjenek, hogy mit csináltunk az éjjel. Igazából rá se tudnának jönni, ugyanis a problematika az volt, hogy még mi magunk se tudtuk, hogy mit csináltunk az éjjel.


*Farhampton hotel, ebédlő/bár*

Amint leértem egy pohár forró teával kezdtem a napot. Rajtam kívül csak apu volt ott.
-Jól aludtál,-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam.
Úgy éreztem, hogy nem akarok mondani neki semmit, hanem inkább megtartom a kis titkomat magamnak. Hiszen apu nem tudja mi történt az éjjel, ami jobb, ha így is marad. A legjobb benne az, hogy én sem tudom mi történt az éjjel. kekszet nekem. meg Marvinnak is, mivel ő se tudja, hogy mi történt az éjjel. Egyszóval, jár nekünk a keksz.

10. fejezet

Így jártam anyáddal

*Farhampton hotel, udvar*

-Az egész 2005-ben kezdődött. Akkor találkoztam először anyáddal. Mondjuk nem én voltam beleesve, hanem Tednek akartam megszerezni, mivel ő nézte ki magának először.-kezdte el.
-Jézusom.
-Azt mondtad, hogy nem szólsz bele.
-Nem is mondtam ilyet.-védekeztem.
-Oké, mindegy. Másnap este randizni mentek és Ted elcsórt neki valami ronda kék kürtöt. De nem történt semmi, pedig még ki is öltözött. Aztán próbáltak összejönni, de nem sikerült. Aztán Mashall és Lily szakítottak, ted pedig összejött anyáddal. De 2006-ban Lily visszajött, és 2007-ben megtartották az esküvőt, viszont anyád és ted szétmentek. De aztán jött egy csávó Kanadából és ő aztán elhagyta, én pedig lefeküdtem anyáddal, megszegve ezzel a Tesó-kódex szabályait.
-Tesó-kódex? Én erről miért nem tudok?-fakadtam ki ismét. Én vagyok a lánya! Alap, hogy tudok az iylenekről, mint a Tesó-kódex.
-Majd mesélek a Tesó- kódex történetéről is. Most viszont azt mesélem, hogy jártam anyáddal.
-Oké, folytasd.
-Nagyon fantasztikusan elüttettem magam....
-Gratulálok!-röhögtem.
-Ez nem vicces!-vágta be apu a durcit.
-Oké, bocsi. Folytasd.
-És a kórházban rájöttem, hogy szeretem anyádat. Aztán a titkomra Ted is rájött, meg Lily is, aki elmondta Marshallnak. Következő nyár elején összejöttem anyáddal, de csak ősszel lett hivatalos.Azonban tél elején szétmentünk, mivel ő ronda lett, én meg kövér.
-Kövér lettél?-lepődtem meg.
-Fura, mi?-kérdezte.
-Az. Mint egy rossz Óz mese.
-Szóval összejöttem Noraval, de aztán dobtam, mert véletlenül újra lefeküdtem anyáddal, akinek meg közbe lett egy pszichológus pasija. Én szakítottam noraval anyád miatt, ő azonban nem szakított Kevinnel. De aztán én összejöttem Quinnel, de közbe állítólag teherbe ejtettem anyádat, akinek kiderült, hogy nem lehet gyereke.-itt egy kicsit sántított a sztori, de nem szóltam közbe, mivel ha Robin az anyám, én meg a lánya, akkor csak idekerültem valahogy.-Ő szakított kevinnel, én meg megkértem Quinn kezét, de aztán miis szétmentünk. Aztán anyád valami buta pasival járt,én pedig bevetettem "A Robin"-t.
-"A Robin"? Az mi?-értetlenkedtem.
-Az utolsó előtti csajozós trükköm. Szétszedtem anyádat meg a buta csávót, aztán megcsókoltam anyádat, de ő dobott. Eljátszottam, hogy összejövök az utált munkatársával, aztán elégettem a Taktikai könyvet, majd elmondta Tednek, hogy megkérem Patrice kezét, de Ted elmondta anyádnak, aki feljött a World Wide News tetejére, és ottmegkértem a kezét.
-Mi van?-lesokkolt kép level 1millió.
-Itt tartottuk meg az esküvőt 2013-ban. Azonban anyád sokat utazott, én meg nem bírtam, így 2016-ban elváltunk. Aztán 2019-ben találkoztunk. Én rájöttem, hogy mindig szeretem, így újra lefeküdtünk egymással. Aztán pár hónappal később kiderült, hogy anyád terhes. Teljes képtelenségnek tartottuk, mivel azt mondták, hogy nem lehet gyereke. Aztán 2020-ban megszülettél te. Életem legboldogabb napja volt. Aztán újra összejöttünk anyáddal, és most itt vagyunk. Farhamptonban. Újra. Ennyi.
-Hűha. Őrült egy életetek volt.-mondtam a végén.
-Az bizony. Nézd. Nem azért tartottuk titokban, hogy ki az anyád, mert nem szerettünk téged. Anyádnak elméletileg nem is lehetett volna gyereke, így azt hazudtuk a többieknek, hogy ő egy földkörüli tudósításon vesz részt. Hogy elment New York-ból, közben pedig egész végig nagy pocakkal mászkált a városban. Nehéz volt az a pár hónap, viszont tökéletesen emgérte. Mivel itt vagy te.
-Most viszont lécci ne mondj többet, mert mindjárt bőgök.-mondtam neki, amjd letöröltem egy könnycseppet.
-Nem akartam mást mondani. Tökéletesen megértem, ha nem akarsz itt maradni.-hajtotta le a fejét.
-De. Itt maradok.-mondtam.
-Komolyan?-kérdezte.
-Igen. Apu ez az esküvőtök. Igaz a második, de akkor is az esküvőtök. Annyi mindenen mentetek keresztül és megérdemlitek, hogy boldogok legyetek. Viszont azt ígérjétek meg, hogy többé nem váltok el.
-Megígérem neked!-mondta, majd jó szorosan átölelt.
-Bocsáss meg, de el kell intéznem valamit.-mondtam.
-Menj csak.-mondta.
Én felálltam és berohantam, ő viszont még ott maradt.


*Farhampton hotel, Barney és Robin szobája*

Amikor a szoba elé értem vettem egy mély levegőt és bekopogtam.
-Menj el!-hallatszott belülről.
-Én vagyok. Beszélhetnénk?-kérdeztem.
Belülről lépteket hallottam, majd kinyitódott az ajtó. Az anyám állt előttem, de volt már jobb bőrben is.
-Mit akarsz?-kérdezte.
Nem mondtam semmit, csak jó szorosan megöleltem. Éreztem, hogy a karjai átölelik a hátamat.
-Szeretlek.-mondtam.
-Én is szeretlek!-szólt, de eléggé sírós hangon.


*Farhampton hotel, előtér*

Miután kijutottam a szobából bő 30 perc múlva egyenesen lementem az előtérbe. Elvettem az albumot, majd leültem az egyik fotelba és elkezdtem lapozgatni. Nagyon sok, fantasztikus esküvő volt abban a könyvben. Rengeteg, csodálatos esküvő. De volt ott egy, ami kimagaslott az  összes többi esküvő közül.

 

Robin Scherbatsky & Barney Stinson
2013

-Szia!-huppant le a mellettem lévő fotelba hirtelen Daisy.
-Szia!-mosolyogtam.
-Mit csinálsz?
-Semmit. Csak megnéztem valamit.-azzal vetettem még egy utolsó pillantást a képre, amjd összecsuktam a könyvet.
-Figyi, a vacsi után úgy gondoltuk, hogy még lógunk egy kicsit a bárban lent a srácokkal. Velünk tartasz?
-Mit jelent nálad a "lógunk a bárban" kifejezés?-kérdeztem idióta idézőjelek társaságában.
-Na jó. Eldöntöttük, hogy iszunk. Mármint nem alkoholmentes löttyöt, hanem alkoholosat. Csak egy kicsit kirúgunk a hámból.
-Benne vagyok. Hallottam, hogy van egy 35 éves whiskey a bárban.
-Whiskey? Ez komoly?-kérdezte daisy.
-Bocs, de tudod, hogy apum whiskey buzi. Robin meg sörös, de ő is szereti a whiskey-t. Szóval,ha én iszok, akkor az whiskey lesz.
-A 35 éves whiskey jól hangzik.-jött oda Marvin, akihez csatlakozott még Luke és Penny is.
-Akkor whiskey lesz?-kérdezte Luke.
-Fenéket. Az elején sör lesz. A whiskey lesz a ráadás.-mondta Penny gúnyos mosoly kíséretében.
-Ki akarsz rúgni a hámból, igaz?-kérdezte Daisy.
-Rohadtul.-mondta Penny.
-Akkor este a bárban?-nézett körbe Daisy, mire mindannyian bólogattunk.
Könnyű tervnek tűnt. Az igyuk részegre magunkat a bárban nem is tűnt oylan gáznak. Azonban még számos zavaró tényező állt a megvalósítás útjában. Ott voltak a szülők. SAzó szerint. Ted bácsi és Tracy néni egyáltalán nem engedik az ivászatot. Lily néni és Marshall bácsi engedik, de nem most. Apu és Robin (bocsi, de még szoknom kell az anyut) pedig isznak, de akkor nagyon. Apu tuti betársulna, de úgy volt, hogy csak mi leszünk öten. Majd valahogy ezt is megoldjuk. Kérdés már csak az, hogy hogyan...

9. fejezet

Az első gyerekkori emlék

*este*
*Farhampton hotel, bár/ebédlő*

Miután lement a nap apuval visszasiettünk. Már épp vacsiidő volt. Utána pedig elkezdtünk beszélgetni.
-Amúgy nektek mi volt az első gyerekkori emléketek?-kérdezte hirtelen Daisy.
-Ez honnan jutott eszedbe?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Franc tudja. Na?-nézett körbe.
-Az enyém asszem egy tüzijáték volt. Apuval voltunk ott és fantasztikus volt.-kezdte el Marvin.
-Pipa. Penny?-nézett Pennyre Daisy.
-Amikor asszem Luke megszületett. Borzalmas élmény volt, ugyanakkor ez volt az első emlékem.
-Luke?
-Amikor Penny elütött a kismotorjával.-mondta Luke, mire mindannyian röhögni kezdtünk.
-Az enyém egy július 4-i party volt. Minden kék volt, meg piros és fehér. Akkor lépett rá először Marvin Ted bácsi lábára.-mondta Daisy.
-Tényleg erre emlékszem.-röhögött Marvin.
-Ellie neked mi az első emléked?-kérdezte Penny.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Lehet nekem olyanom nincs is.
-Ilyenje mindenkinek van.-mondta Daisy.
-Bocsi, de tényleg nem tudom.


*5 perccel később*
*Farhampton hotel, Barney és Robin szobája*

-Kicsim én azt honnét tudjam? Nem úgy volt, hogy te gyártod a saját emlékeidet?-nézett rám apu, miután feltettem neki a kérdésem.
Hozzá, valamint Robinhoz fordultam segítségért, hátha nekik eszükbe jut az első emlékem, vagy valamilyen módon rávezetnek, de nem így történt. Ugyanolyan tehetetlenül álltak az egészhez, akár én.
-De. Csak kicsit zavar, hogy mindenki tudja az első emlékét, én meg nem. Csak az oviig tudok visszamenni. Lehet, hogy előtte nem is gyártottam emlékeket?
-Ugyan Ellie, ez butaság! Előtte is gyártottál emlékeket, csak nem emlékszel rájuk. De tuti nem az oviból származna az eéső emlékeid.-mondta Robin.


*Farhampton hotel, Ellie szobája*

A szobám közvetlen apuéké meleltt volt, így már előre féltem, hogy mi lesz az éjszaka folyamán. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni, hátha eszembe jut valami emlék.

Aput láttam. Talán picivel fiatalabbnak tűnt, mint most. Egyenesen rám nézett, a szeme pedig csillogott.
-Istenem, de aranyos! Szia kislányom!-mondta mosolyogva, szinte már büszkén.-Gyere odaadlak anyukádnak.
Azzal egy picivel arrébb vitt, majd megláttam Robint.
-Szia gyönyörűm!-mondta, majd a kezét nyújtotta és apu átadott neki engem.

Az éj közepén riadtam fel. Az izzadság is levert.
-Ez lenne az első emlékem?-krdeztem saját magamtól, de válasz már nem érkezett.


*reggel*
*Farhampton hotel, Barney és Robin szobája*

Reggel, amint felöltöztem átmentem apuék szobájába. Apu szerencsére nem volt ott, csak Robin. De nekem pont ő kellett.
-Szia Ellie! Jól aludtál?-kérdezte.
-Volt már jobb estém is.-mondtam.
-Miért mondod ezt?
Mielőtt válaszolhattam volna végig néztem rajta. Lehet, hogy ő az anyám. Mert miért ne? Addig is tudátabán vagyok annak, hogy az anyám nem egy szám. Hanem egy normális, élő, világi nő. Aki épp itt áll velem szemben. Msrészről viszont hazudott nekem. Apuval együtt. Nem mondták el az első, és legfontosabb igazságot. Azt, hogy ki az anyám.
-Tényleg te vagy az első emlékem?-vetettem oda neki a kérdést, mire teljesen ledöbbent.
-Miért én lennék az első emléked?
-Te vagy az első emlékem vagy nem?


*Daisy*
*Farhampton hote, bár/ebédlő*

-Nem tudjátok hol van Ellie és Robin?-kérdezte Barney bácsi már legalább ezerszer.
-Nem. Lehet, hogy fent vannak.-mondta anyu.
-Elnézést.-mondta Penny, majd felállt és kisétált, akit Barney bácsi követett.
Mivel egyedül maradtam csaj, ezért Marvinnal és Luke-al kezdtem el hülyéskdni a reggeli közben. Penny és Ellie felszívódtak. Igaz itt volt anyu és Tracy néni, de ők csak a pletykákkal foglalkoznak. Apu és ted bácsi pedig mindenféle régig pasis dologról vitatkoztak. Nekünk viszont fontosabb feladatunk volt. Az albumra kellett vigyáznunk. A fl szemünk egyfolytába azt a rohadt, barna kötéses albumot figyelte. Illetve figyelte volna, uyganis az album eltűnt.
-Elűnt az album.-mondta Marvin.
-Visszatetted tegnap este a helyére?-kérdezte tőlem Luke.
-Igen. Visszatettem.-mondtam, mivel Pennyvel együtt mentünk el visszatenni az albumot.
Épp fel akartunk állni és megkérdezni a recepcióst, hogy ki vihette el azt a rohat könyvet, amikor Ellie csörtetett le a lépcsőn, amjd kiviharzott a hotelből. Barney bácsi jött le utána, majd ő is kifutott. Robin nénit nem is láttam, azonban kisvártatva Penny jött le.
-Mi történt?-kérdezte Luke.
Penny vett egy mély levegőt. Láttuk, sőt tudtuk is, hogy ez egy nehéz pillanat lesz a számára.
-Robin néni Ellie anyja.
-Mi van?-kérdeztük szinte egyszerre.
-És meg van Ellie első emléke.-mondta, miközben egy szomorú mosoly ült az arcán.
-Már nem is akarom tudni, hogy mi az.-mondtam, miközben éreztem, hogy a hideg futkos végig a hátamon.
-Az első emléke az, amikor az apukája odaadta őt az anyukájának.-mondta Penny, majd bement az ebédlőbe.
-De akkor Ellie miért szaladt el?-kérdezte Luke. Ez tényleg ennyire hülye?
-Azért, mert 16 év után jött rá, hogy a nő akit az anyukájának tekintett, valóban az anyukája. Ez nagyon nehéz most neki.-mondta Marvin. Jó! csak nekem tűnt fel, hogy a bátyám mostanában rohadt bölcs lett?
Akartam még faggatni Pennyt, viszont most éppen eszik, uyganis lelépett a reggeliről. Luke és Marvin is visszamentek. Anyu mostanában nem szereti, ha az észjárásaimat neki mondom el, apu pedig sose bírta. Ellie lett volna a következő, de őt szerintem épp Barney bácsi próbálja visszatartani attól, hogy itthagyja Farhamptont. Robin néni tök laza, viszont most veszett össze a lányával. Tracy néninek ilyeneket sose mondok, ahogyan Ted bácsinal sem. Barney bácsi itt a másik laza felnőtt, azonban ő épp Elliet próbálja visszatartani, hogy ne hagyja itt Farhamptont. Remélem Barney bácsinak sikerült meggyőznie Elliet. Ha ő megy, akkor én sem maradok itt tovább.


*Ellie*
*Farhampton hotel, udvar*

Amint megtudtam csörtettem le  alépcsőn, majd ki a hotelból. Egy percig nem voltam képes ottmaradni. Vissza akartam menni New Yorkba, minél hamarabb. Épp a kocsit kerestem a parkolóban, azonban apu szinte letámadott.
-Ellie! Várj! félreérted a helyzetet!
-Félreértem? Nem értek én félre semmit! Ki hazudott nekem 16 éven ekresztül?-akadtam ki. Voltak páran a közelünkben, de most csöppet sem érdekelt.
-Nézd, tudom, hogy dühös vagy. De beszéljük meg ezt.-apu próbált valahogy visszatartani, de úgy érezte belül mélyen, hogy ez most nem fog sikerülni.
-Dühös is vagyok. És nem fogok maradni. Akkor sem, ha fejreállsz.
-Pedig tudok fejen állni. Igaz ez téged most kicsitsem érdekelt.
-Nem hát!
-Akkor hadd meséljek el neked egy történetet.
-Milyentörténetet?-néztem rá kérdő tekintettel, ugyanis az összes eddigi történetét ismertem.
-Annak a történetét, hogy jártam anyáddal.
-Ezt nem akarom hallani!
-Szerintem meg igen!
-De nem!
-De igen.
-De nem!
-De igen.
-Ezt estig is eljátszhatjuk.-mondtam, mivel már untam.
-Én ráérek.-mondta, majd leült a járda szélére. Szórakozol velem, fater?
-De este lesz a bemutatkozó vacsi.-kaptam észbe.
-És? Csak egy vacsi. Lesz még. Viszont nem hiszem, hogy ezt a sztorit lesz alkalmammég többször is elmesélni neked.
Apunak igaza volt. Este lesz a bemutatkozó vacsi, azonban lesz még ezer vacsi az életben. Enni bármikor lehet. viszont elmesélni azt, hogy jött össze Robinnal, azaz az anyámmal, nem lesz még egy ilyen alkalom. Sóhajtottam egy nagyot és leültem mellé. Egyszer ezen is túl kell esni. Apu pedig belekezdett...

8. fejezet

Farhampton

*Ellie*
*Stinson lakás, nappali*

A héten úgy kerültem Marvint, mint a gazdag a pestist. Vagy nem tudom mi kerüli a pestist. Péntek van és épp igyekszünk Farhamptonba, ugyanis vasárnap lesz apu és Robin esküvője. Már rohadtul izgatott vagyok. Épp a nappaliban szobrozok és rájuk várok, de csak nem akarnak jönni.
-Apu csipkedd magad! Vagy Robin csipkedje magát! Nem tudom ki csipkedi magát, de igyekezzetek!-kiabáltam fel az emelet felé.
Apu kisvártatva leszaladt az emeletről.
-Robin is mindjárt jön. De csak úgy szólok, hogy az esküvő után visszaköltözünk a belvárosba, a régi lakásomba.
-Köszönöm, imádlak! Utálom ezt a házat!-ugrottam apu nyakába, amivel szerintem hatalmas kő esett le a szívéről, mivel szerintem azt hitte, hogy én imádom ezt a házat. Hát nem. Utáltam, és most végre beköltözünk a városba és nem kell buszoznom reggelente, ha suliba akarok menni.
-Oké, indulhatunk!-jött le Robin egy bazi nagy bőrönddel.
-Na végre!-örültem.
-De lehet, hogy itthagytam valamit.-indult vissza.
-Baszki!-ültem le a bőröndöm mellé a földre.
-Szívem szerintem mennünk kéne.-kiáltott fel apu.
-De ha itthagyok valamit? Félek, hogy itt fog maradni valami.-jött le.
-Nem fogsz itt hagyni semmit sem! De baszki mi leszünk az utolsók, akik odaérnek! Pedig úgy akartam végigfutni a hotelen, hog nincs ott senki!-siránkoztam.
-Jó oké hagyjuk! Induljunk.-adta be Robin a derekát.
Így indultunk el hárman + a sofőr Farhamton felé.



*a kocsiban, valahol a semmi közepén úton Farhampton felé*

-Gyerünk már apukám!-szóltam rá a sorfőrre.
Hátul ültünk, én ültem középen. Balomon Robin, jobbomon apu. A sofőr pedig azistenért se akarta nyomni azt a rohadt gázt.
-Kicsim, higgadj le!-szólt apu.
-De mondtam, hogy nem tudok végigfutni a szállodán, ha ilyen lassan megyünk. Gyalog is előbb odaérek.
-Végigakartál futni a szállodán?-kérdezte Robin.
-Aha.-bólintottam.
-Nyomjad tövig a gázt, ember!!!-kezdettel kiabálni Robin apu legnagyobb meglepetésére.
A sofőr erre beletaposott, emrt kezdtem érezni, hogy haladunk. Olyan gyorsan, hogy apu majdnem elhányta magát.
-Nem mehetnénk lassabban?-kérdezte, miközben lehúzta az ablakot.
-Lazíts már Barney.-mondta Robin, azzal benyomta a zenelejátszót, amibe épp apu party számai voltak a CD-n.
Bon Jovi-ra már ugrálni akartunk, de csak löködtünk egymást Robinnal.

*Daisy*
*kocsiban, úton Farhampton felé*

-Apu mi miért nem bulizunk?-kérdeztem az éppen kocst vezető aputól.
-De hát bulizunk, nem?-kérdezte apu.
-Amit Ellie-ék csinálnak az buli. Amit mi az nem.
-Miért mit csinálnak Ellie-ék?-kérdezte anyu.
-Buliznak!-vágtam oda anyunak.
-Tényleg, ti nem akartok lazábbak lenni?-kérdezte Marvin.
-Miért nem vagyunk lazák?-kérdezte apu.
-Robin néni és Barney bácsi sokkalta lazábbak. Ellienek szerencséje van velük.-mondtam.
-Azért lazábbak vagyunk, mint Ted.-mondta anyu.
-Ezt adom.-mondta Marvin,mire én is bólogattam.
-De akkor is! Barney bácsi tök jó fej alapból is. Ráadásul Ellie apja. Aztán jött Robin néni és most már együtt szuperlazák. Jó, tudom, hogy nem Robin néni Ellie igazi anyja, de akkor is. Tök laza.-kezdtem magyarázni.-És most oylan jó, hogy összeházasodnak!-lelkendeztem tovább.
-Hááááááttt....-húzta el anyu a "hát"-ot, ami sosem jelentett jót.
-Mi van?-kérdezte Marvin.
-Miért baj van?-kérdezte apu.
-Sosem húzod el a "hát"-ot. Ha elhúzod, akkor titkolsz valamit.-mondtam anyunak.
-Nem titkolunk semmit.-mondta apu.
-Robin és Barney már összeházasodtak itt egyszer.-bökte ki anyu egyszer csak, ami után egyszerre befogta a saját száját.
-Mi van?-kérdeztük egyszerre Marvinnal.
-Robin és Barney egyszer már összeházasodtak. Ráadásul Farhamptonban.-mondta apu.
-De akkor miért házasodnak össze újra?-kérdezte Marvin.
-Ráadásul miért ugyanott?-tettem hozzá.
-Azért házasodnak össze mégegyszer, mert szeretik egymást. Hogy miért pont itt, arról gőzöm sincs.-mondta anyu.
-De tartanotok kell a szátokat! Ellie semmiképpen nem tudhatja meg!-adta ki apu a parancsot.
-Velem úgyse beszél, szóval nekem könnyű lesz.-dőlt hátra Marvin.
 -Daisy?-nézett rám apu a visszapillantótükrön keresztül.
-Oké, megígérem.-mondtam, és ezúttal igyekeztem nem elkotyogni.


*Penny*
*Kocsi, úton Farhampton felé*

-Ezért ez a világ legnagyobb csizmája.-magyarázta apu.
-Fantasztikus.-mondta Luke unottan.
-Most mi van? Nem volt érdekes?-kérdezte apu.
-Nem. Talán csak anyu találta annak.-mondtam.
-Ne legyetek már ilyenek.-mondta anyu.
-Miért nem mehettünk Ellieékkel?-kérdezte Luke.
-Mert nem! Egyszer bíztalak rá Barney bácsira és azt is megbántam!-mondta apu.
-Jó oké. De legalább azt a vezető kesztyűt levehetnéd.
-A balesetek nagy része azért történik, mert a vezetőn nincs kesztyű.-magyarázta.
-Kitennél? Gyalog akarok tovább menni.-mondtam.
-Csatlakozom hozzá!-emelte fel a kezét Luke.
-Maradtok itt. Senki nem megy sehová!-mondta anyu.
Az út Farhamptonba uncsi volt, unalmas és álmosító. Kész csoda lesz, ha valaha is megérkezünk oda.


*Ellie*
*Farhampton fogadó, előtér*

Amikor beléptem a hotel ajtaján fantasztikus látvány tárult a szemem elé. Üres volt az egész. Csupán a recepciós ücsörgött a pultja mögött, meg talán a bárpultnál ácsorgott az italos csávó.
-Oké kicsim. Mi lenne ha te bejelentkeznél én meg végigfutnám a lányommal a hotelt?-fordult oda apu Robinhoz.
-Mi?-értetlenkedett.
-Végig szeretném futni a lányommal a szállodát.-mondta apu.
-És én jelentkezzek be?
-Fizetjük a whiskeyt.-mondtam.
-Oké. Csak össze ne törjétek magatokat.-azzal a pulthoz fordult.
-Kész vagy?-kérdezte, mire bólintottam.-1.....
-2, 3-hadartam, majd elfutottam.


*pár perccel később*
*Farhampton fogadó, étterem/bár*

-Elhagyott! Ez nem ér! Sose heverem ki!-siránkozott apu.
-De utolértél a második emeleten.-mondtam.
-Borzasztó élmény lehetett.-mondta Robin, közbe igyekezett, hogy el ne röhögje magát.
Miután végigfutottuk a hotelt és visszaértünk az előtérbe, addigra Robin bejelentkezett, ráadásul már nagyjából pár rokon meg is érkezett. Daisy írt, hogy hamarosan ideérnek, Pennyék viszont valami óriási pizzát bámulnak. Egyszer majd megértem a Mosby logikát. Addig kötve hiszem.
-Parancsoljanak az italaik.-tette le elénk a piákat a pincér.-És ne felejtsék el megnézni az albumot, amit az eddig itt tartott esküvőkre nyitottunk, amióta a hotel fennáll.-azzal elment.
-Biztos valami hülyeség!-mondta apu röhögve.
-De láthatjuk hány ember volt itt boldog élete nagy napján.-mondtam.-Annyira biztos nem hülyeség.
-Ellie, erre még én is azt mondom, hogy hülyeség.-mondta Robin.
-De vasárnaptól ti is a lapok között lesztek. Sok esküvő volt itt a tiétek előtt, és sok lesz utánatok is. Majd biztosan meg fogom nézni az albumot.
Apu és Robin nem tudtak erre semmit se mondani, ugyais hamarosan Daisy hupant le mellém, aki franc se tudja, hogy mikor lépett be.
-Csövi, mizu?-kérdezte.
-Mikor értetek ide?-kérdeztem.
-Nagyjából most. Anyuék épp bejelentkeznek, Marvin pedig velük van. Gondoltam addig csatlakozok hozzátok.-magyarázta.-Egy alkoholmentes koktélt kérek!-mondta a csaposnak.
-Miylen volt az út?-kérdzetem.
-Remek.-mondta kicsit sem lelkesen.
-Annyira csak nem volt rossz.-mondta Robin.
-Rosszabbul szórakoztunk, mint ti, azonban mégis jobban, mint Pennyék.-gondolkozott el.
-Azért remélem lassan Penyék is ideérnek.-bizakodtam.


*Daisy*
*fél órával később, az egyik eldugott raktárban*

-Miért hívtál ide minket?-kérdezte Luke.
A raktárban Lukeon kívül még itt volt Penny és Marvin is. Elcsórtam az esküvői albumos könyvet, hogy Pennyéknek is elmondjam, amit anyu mondott a kocsiban. Marvin beleegyezett, de azért mondta, hogy ő is ott lesz.
-Amit most mutatok nem mondhatjátok el Ellienek. Semmi esetre sem!-kötöttem a lelkükre. - Különben anyám megöl mindenkit.
-Mutassad már!-nyugtalankodott Penny.
Fellapoztam az albumot és a megadott évnél ott is volt a kép, amit kerestem. Átnyújtottam Pennyéknek, akik mint megnézték.

Robin Scherbatsky & Barney Stinson

2013

 

-Basszus!-mondta Penny, majd óvatosan visszaadta az albumot.

-Állítólag Ellie meg akarja nézni. Semmi esetre sem engedhetjük az album közelébe.-mondtam.

-Miért nem lehet kitépni a lapot?-kérdezte Luke.

-Ellie apja Barney Stinson. Mindent észrevesz, mert az apja kioktatta.-mondta Marvin, aki eddig egy mukkot nem szólt.

-Szóval? Segítetek nekünk megvédeni az albumot?-néztem a Mosby tesókra.

-Oké.-mondta Luke.

-Úgy sincs már választásom.-vonta meg a vállát Penny,

Örültem, hogy benne vannak, habár fordított reakcióra számítottam.

 

 

*Ellie*

*Farhampton hotel,előtér*

 

Alig érkezett meg Luke és Penny, máris felszívódtak. Az Eriksen gyerekeket se láttam sehol így úgy döntöttem most végiglapozom az albumot, azonban nem találtam a helyén. A recepciós szerint az előbb még itt volt. Hát bazski most nincs itt. Terveztem, hogy visszamegyek a bárba és iszok valamit, de hirtelen apuba botlottam.

-Épp téged kerestelek.-támadott le.

-Valami baj van?-kérdeztem.

-Nem semmi. De azért tudnánk beszélni valahol kettesben?

-Persze, de Robin nem fog keresni minket?

-Mondtam, hogy sétálni megyünk. Gyere.

Azzal kiléptünk a hotel ajtaján.

 

 

*a tengerparton*

 

Apu egyenesen a tengerpartra vitt le. A nap már le akart menni. A homokban sétáltunk, azonban a cipőmet le kellett vennem. Apu egyszer csak leült a homokba. Követtem a példáját. Épp a vizet néztük és én arra gondoltam, hogy emnnyire békés és csendes itt minden. Azt sajna nem tudom, hogy apu fejében mi járhatott.

-Ellie, szerinted jó ez a nyakkendő?-kérdezte.

Ez volt a legfurább kérdés, amit eddig valaha is megkérdezett tőlem.

-Persze. Miért?

-Mert ezt a nyakkendőt kell majd hordanom életem végéig. A ballagásodra, a diplomaosztódra, az esküvődre. Mindenhova. Persze vehete fel másikat is, de szerinted jól döntök most?

Nagyjából a felénél esett le, hogy igazából Robinról beszél és nem a nyakkendőről. Egy valódi megvilágosodás volt.

-A lehető legjobbat választottad apu.-mosolyogtam rá.

-Igazából nem a nyakkendőről beszéltem.

-Tudom.-nevettem.

-Nagyon szeretlek. Ugye tudod?-nézett rám.

-Én is téged.-mondtam, majd megöleltük egymást.

 

7. fejezet

Mozgalmas éjszaka

*Ellie*
*Stinson lakás, Ellie szobája*

A nyomozás után azonnal haza is jöttem. Nem akartam elmlékezni Marvinra, sem arra, ami a naplójába volt írva. Lily néni végül haza vitte a mini malacot, aminek Robin örülta legjobban. A szobámban gubbasztottam és próbáltam rávenni magamat arra, hogy megírjam a matekházit, de a valószínűségszámítás nagyon nem akarta, hogy megtanuljam. Apa és Robin elmentek egy csilli-villi étterembe vacsizni, így egyedül gubbasztottam otthon. Unalmamban bekapcsoltam a tvt. A hiradóban mutattak valami srácot, aki épp az Empire State Building tetején állt és le akart ugrani. A rendőrök próbálták lebeszélni a srácot, aki azt üvöltözte egyfolytába, hogy ő leugrik. A hangja ismerősen csengett, aztán amikor észrevettem az arcát.....


*New York utcái, az Empire State Building alatt*

Amint megláttam az arcát, tudtam, hogy miattam van ott. Valamint azt is tudtam, hogy le kell onnan hoznom, ráadásul miattam van ott. Otthon hagytam csapot-papot és egyenesen az Empire State buildinghez mentem. Közben egész úton abban reménykedtem, hogy ne ugorjon le onnan. A felhőkarcoló alatt már hatalmas tömeg állt, és mindenki az ugrásra várt. A rendőrök miatt nem lehetett bejutni.
-Elnézést kisasszony, de nem mehet be4-állított le egy rendőr.
-Tudom uram, de nekem muszáj felmennem oda. A barátom le akar ugrani és meg kell akadályoznom.-magyarázkodtam a pasinak.
-Az embereink mindent megtesznek, de akkor sem engedhetem fel.
Azzal gondolkodás nélkül orrbavágtam, majd utat törve magamnak bejutottam az épületbe.


*az Empire State Building teteje*

-Marvin!-kiáltottam, amint nagy nehezen felértem.
Marvin megfordult, a rendőrök pedig úgy néztek rám, mint akik életükben nem láttak még fehér embert.
-Ellie, hogy kerülsz te ide?-nézett rám Marvin.
-Azért jöttem, hogy visszatartsalak. Tudom, hogy miattam vagy itt. De nem dobhatod el magadtólaz életedet. Először is Lily néni és Marshall bácsi ki fog nyírni engem, másrészt pedig hiányozni fogsz nekik. Sose gondoltál még bele ebbe?
-Tudom, hogy hiányozni fogok nekik, de.....
-Ne mondj semmit, csak gyere le onnan.-nyújtottam felé a kezem.
Marvin pedig megfogta a kezem, majd jó erősen magához húzott és csodák-csodájára nyomott egy hosszú csókot az ajkamra.
-Nagyon szeretlek Ellie!-mondta.
-Én is szeretlek!-mosolyogtam rá.
-Hé maga! A szőke kisasszony az!-hallottam egy hangot.
Az a pasi volt az, akit orron vágtam.
-Mit csináltál?-kérdezte Marvin.
-Megakadályozott, hogy feljöjjek!-védekeztem.


*Robin*
*Csilli-villi étterem*

Barney és én eljöttünk szombat este, hogy kikapcsolódjunk egy kicsit. Azt terveztünk, hogy a vacsi közben majd megnézünk egy focimeccset az étterem tv-jén, de nagy bánatunkra nem volt ott tv.
-Milyen étterem az ahol nincs tv? Ez sértés a személyemre nézve!-bosszankodott.
-Most nem? Eljössz és azt hiszed, hogy nézhetsz tv-t, de erre kiderül, hogy itt nincs tv!-csatlakoztam hozzá.
-Bocsáss meg egy pillanatra!-mondta, majd kiment a mosdóba.
Egyedül bosszankodtam tovább, majd hirtelen csörögni kezdett Barney telefonja. Ismeretlen szám volt. Gyorsan odakaptam a telefonért, majd felvettem.
-Haló! barney Stinson telefonja, itt Robin Scherbatsky beszél.
-Robin segíts lécci!-hallottam Ellie hagnját a túloldalon.
-Ellie? Hol vagy?
-Marvin le akart ugrani Empi tetejéről, de utána mentem és közbe orron vágtam egy rendőrt, emrt nem akarta, hogy felmenjek, és most itt ülök a rendőrségen! Szedj ki innen lécci, mielőtt apu megtudja és elküld apácának! Nem akarok apáca lenni!!!
-Oké, tarts ki. Majd én kézbe veszekmindent. Azonnal ott vagyok!
Azzal gyorsan letettem a telefont és felálltam az asztaltól, de szembe találkoztam Barneyval.
-Kivel beszéltél?-kérdezte.
-Senkivel.
-Senkivel?
-Senkivel.
-Senkivel?!
-Senkivel!
-Ellie-vel?
-Ellie-vel.-adtam meg magam.
-Miért hol van Ellie? Baja esett?
-Barney.....
-Hol van Ellie, Robin?
-A rendőrségen.
-Mi van??????????????-fagyott le.
-Bevitték a rendőrségre, mert behúzott egy zsarunak.
-Az én kislányom!-mondta büszkén. Mi van?
-Erre te büszke vagy?-kérdeztem tőle.
-Igen. De ki kell szednünk onnan Ellie-t.
-Induljunk.-bólintottam.


*Ellie*
*New York-i Rendőrség*

So love me like you do,
Love me like you do
Love me like you do,
Love me like you do
Touch me like you do,
Touch me like you do
What are you waiting for?

-Hé Britney Spears! Kuss legyen!-szóltrá az őr Marvinra már legalább hatvanadszorra.
-Ez Ellie Goulding volt. De Britney Spearst is tudok.-mondta.
-Nem érdekel! Azt hiszed nekem nincs jobb dolgom, mint, hogy titeket őrizzelek?
-De azt se értem én miért vagyok itt! Ő húzott be egy zsarunak!-mutatott rám.
-Azért ennyire ne szeress!-kaptam fel a vizet.-Amúgy is ki akart leugrani Empi tetejéről?
-Ki jött be a szobámba, hogy elolvassa a naplómat?
-Ki írta tele a naplóját az "E.S." monogrammal? Biztos én, nem?
-És ki lesz szobafogságban életet végéig?-hallottam meg hirtelen Lily néni hangját.
-Szia anyuuuuu!-vetette be Marvin a mézes-mázas figurát.
-Te csak ne add be itt a tökéletes gyereket! le akartál ugrani Empiről Marvin!-mondta Lily néni.
-Elviszi?-kérdezte a rendőr.
-Igen.
-Hála istennek!-mondta, majd aláíratott Lily nénivel pár papírt, aki ezek után kisétált Marvinnal.
Egyedül maradtam. Jó oké itt volt az őr, de akkor is egyedül voltam. A nagy unalmamba épp azt terveztem, hogy magamba számháborúzok saját magammal, amikor Robin jött be az ajtón.
-Bocsi Ellie, késtem?
-Nem dehogy!-ugrottam fel ültemből.
Robin is aláírt pár papírt, aztán az őr bekapcoslta a szundi üzemmódot, mipedig távoztunk. Gondoltam, hogy majd kint hálálkodok Robinnak, amiért eljött értem, de rájöttem, hogy ez rohadt gáz lenne, ugyanis amint kiértünk megpillantottam aput. Basszuskulcs!
-Bocsi! Lebuktam.-súgta oda.
-Szia apuuuuu!-vettem én is mézes-mázasra a figurát.
-Ülj be a kocsiba! Majd otthon beszélünk!-csak ennyit mondott.


*Nagyjából 15 perc múlva*
*Stinson lakás, nappali*

Amint hazaértünk, apu nekifogott a hegyibeszédnek.
-Olyan büszke vagyok rád kislányom!-azzal megölelt.
-Mi van?-kérdeztem, miután elengedett.
-Büszke vagyok rád Ellie!
-De a dutyiból hoztál ki! Leütöttem egy zsarut!
-Tudom. Ez annyira fergeteges, hogy már fantasztikus!
-Akkor nem is haragszol?-kérdeztem.
-Nem, dehogy! Jó az gáz, hogy a dutyiból hoztalak ki, de akkor is fergeteges, hogy behúztál egy zsarunak!
-Akkor jó. Vagy valami ilyesmi.
-Na jó, hagyjuk! feküdj le inkább. Késő van.
-Jó éjt.
Gyorsan adtam egy puszit apunak és Robinnak, majd felmentem a szobámba.


*Stinson lakás, Ellie szobája*

Amint betettem az ajtót Marvin hívott.
-Szia!-vettem fel.
-Szia! Csak azt akartam mondani, hogy anyám szobafogságra ítélt. Illetve az egyik amit mondani akartam. A másik az, hogy nem szeretlek. Illetve szeretlek, de csak barátilag. Az egész Empis dolog csak egy idióta fősulis kosárcsapatos beavatás. De bekerültem. Szóval kössz a segítséget El! Jó éjt!-azzal letette.
Szóval ennyi. Nem szeret. És ezekszerint eddig is csak annyit jelentettem neki, hogy barátok vagyunk. Van ilyen.....


*Robin*
*Stinson lakás, Barney és Robin szobája*

-Marvin most hívott, hogy beadta Ellienek a sztorit.-tette le a telefont Barney.
-Oké, hogy a lányod szülinapját akarod ezzel létrehozni, de nem túlzás ez egy kicsit?-kérdeztem tőle.
-Először is a lányunk szülinapja, mivel te vagy az anyja. Másodszor ahogy "A Robin" trükk is bevált, úgy "Az Ellie" trükk is be fog vállni.
-Barney, azt ugye tudod, hogy "A Robin" már egyszer volt. Ráadásul Ellie még arról se tud. És szerintem nem jó ötlet, hogy újra Farhamptonban lesz az esküvőnk.
-Szeretjünk Farhamptont nem? Ráadásul ott fogok mindent bevallani Ellienek.
-Az esküvőnkön? Te el akarod üldözni vagy mi? Várj vele egy picit. Hiszen a szülinapja akkor lesz amikor......-aztán észbe kaptam.-Nem, Barney! ezt nem teheted!
-Akkor mikor tegyemmeg? 16 éve várok rá. Lassan 17. Minél előbb mondom el, annál kevésbé fog utálni.
-Mikor mondod el neki? Jövő héten megyünk Farhamptonba.
-Tudooom! De úgy nem megy, ha közben bűntudatot ébresztesz bennem.
-Hidd el, nekem igazából ez a célom. Várd meg vele az esküvőt!

6. fejezet

Önéletrajzi videó és mini malac nyomozással körítve

*Ellie*
*Lincoln középiskola, ebédlő*

Az élet visszatért a normális kerékvágásba. Fogjuk rá. Visszaültem az asztalunkhoz. Daisy pedig visszatért a szokásos ebédlőben pasit vadászunk szokásaihoz. Amikor nem ültem az asztalnál észrevettem, hogy Daisy feltűnően forgatja a fejét jobbra és balra, balra és jobbra, már lassan kitekeri, de olyan feltűnő, hogy nem lehet nem észrevenni.
-Daisy hagyd már abba!-szólt rá Penny.
-Most mi van? Marvin csajozik!Nekem miért ne lehetne?-nézett ránk Daisy.
-Marvin csajozik?-kérdeztük egyszerre döbbenten Penny-vel.
És abban a pillanatban belépett Marvin Eriksen az ebédlő ajtaján egy csajjal kézenfogva.
-Ki ez a szőke ribanc?-kérdezte Penny.
-A neve Victoria.-mondta Daisy.
-Anyádék tudják?-kérdeztem.
-Nem.-rázta a fejét.-De ma délután hazahozza.
-Ez undorító.-fintorgott Penny.


*Stinson-lakás, nappali*

Miután a sulinak vége volt hazamentem. Daisy hívott, hogy menjek fel hozzájuk, mert filmes délutánt tartanak, de nem volt kedvem menni, mert rohadtul nem volt kedvem ahhoz, hogy még 2 órán keresztül Marvin és Victoria édelgését nézegessem. Brrr....  Hazaérve már az ajtóban hallottam, hogy a konyhában lévő hifiből bömböl valamilyen zene. Óvatosan becsuktam az ajtót, majd ledobtam a cuccaim a kanapéra és óvatosan benyitottam a konyhába. Nem leszek andalgó meg érzelmes meg effélék. Legyen elég ennyi:

Ez lesz az egyetlen dolog, amit sosem fogok megszokni. Majd szólok, ha megszokom, de még sajnos nem jutottam el erre a szintre. Inkább hátat fordítottam és igyekeztem felmenni a szobámba, azonban alig léptem fel az első fokra kiáltottak:
-Be se köszönsz?-Robin volt.
Mély levegővétel segítségével visszamentem a nappaliba.
-Épp enyelegtetek. Nem akartam zavarni.-vontam meg a vállam.
-Lily és Tracyhívott, hogy este áthozzák a srácokat.-újságolta apu.
-Remek. Akkor addigra megtanulok.
-Helyes. ugyanis apád meg akarja mutatni nektek a régi önéletrajzi videóját.-mondta Robin.
-Önéletrajzi videó? Miért nem tudok én önéletrajzi videóról?-vágtam sértődött képet.
-Majd este meglátod. Nem árulunk el többet.-mondta apu sejtelmes tekintettel.
Azonnal felrohantam a szobámba, ahol írtam SMS-t Daisynek:

"Apámnak önéletrajzi videója van! Derítsd ki mi az!!!! -E"

Leraktam a telefont az ágyra és egyfolytában figyeltem, hátha Daisy ír üzit, de nem tette. Közben persze nagyjából megtanultam, valamint át is öltöztem, mire a többiek megjönnek.


*Este*

Daisy persze semmi nem derített ki a videóról, ugyanis a szülei neki se árultak el erről több információt. Közbe persze penny, luke és Marvin is megtudták a videót, azonban sötétek voltak, csak úgy, mint mi. Tehát a vacsi után 5 sötét gyerek telepedett le a kanapéra, hogy megnézze Barney Stinson híres-nevezetes önéletrajzi videóját. Fantasztikus.
-Mehet?-kérdezte apa.
-Indítsd már el! Most mit szivatsz minket?-háborodott fel Daisy teljesen jogosan.
Ugyanis a felnőttek egész este szivatták a videóval a fiatal generációt. Már közel voltam ahhoz a szinthez, hogy a fejemet az asztalba vertem. Apu aztán lassan betette a CD-t és elindította a videót:

-Ez lesokkolt.-mondta Penny, miután véget ért.
-Lehetségtelen? Ez milyen szó?-kérdezte Luke.
Marvin és Daisy pedig csak bambult, mint két tehén. Vagy borjú. Nem tudom már, hogy melyikek bambulnak. Ami engem illetett és elröhögtem magam rajta. Hiába neki, Stinson gyerek vagyok. Fájdalmas videó azt meg kell hagyni, de a dalon elröhögtem magam. Addig még csak bírtam komoly lenni, de utána már nem bírtam tovább. Apu persze számított rá, mint utólag kiderült. Miután az Eriksen csemeték ki tudtak nyögni két normális mondatot hazamentek, valamint Ted bácsi is hazaparancsolta a gyerekeit.
-Megnézük mégegyszer?-kérdeztem.
Apa és Robin leültek mellém a kanapéra, majd újra és újra végignéztük a videót.


*Szombat reggel*
*Stinson lakás, konyha*

Szombat reggel apa kivételesen palacsintát sütött reggel. Illetve csak igyekezett. Ha apa palacsintát süt, akkor általában ő bénázik mi meg röhögve próbáljuk levideózni vagy lefotózni. Apa persze igyekszik, de a palacsintája borzalmas, akárhogy is nézzük. Mikor megkérte Robin kezét, akkor is palacsintát csinált, habár mint utólag kiderült végső elkeseredésében rendelte a kaját.
-Amúgy elkészült a Stinson családi album.-jelentette ki büszkén.
Ja igen. Apa megfogadta, hogy csinál Stinson családi albumot, amit az előző fejezetben említett. Egy hét alatt elő se hozta az album-témát, de ezekszerint elkészült, habár dunsztom sincs hogyan.
-Komolyan?-kérdezte Robin.
-Igen.-bólogatott-Reggeli után megmutatom.
-Nem lehetne előtte? Félek, hogy ráhányok az albumra.-vetettem fel az ötletet, mire Robin röhögni kezdett, apa pedig szúrós szemeket meresztett rám.
-Nem vagy vicces, nehogy azt hidd!
-Jól van na! Akkor utána nézzük meg!-adtam fel.
Apa egy bólintással nyugtázta a dolgot. A reggeli persze nem készült el, uyganis miután apa feldobta a palacsintát az találkozott a mennyezeti ventillátorral és tiszta palacsinta lett a konyha. Robin kiáltozni kezdett, én viszont örültem, mivel palacsintaeső hullott a konyhánkban. Ezután apa kidobta apalacsintasütőt a kinti kukába. Mikor visszajött egy dobozt tartott a kezében.
-Nézzétekmit találtam.-mutatta fel a dobozt.
-Nem lesz állat a házba. Ezt megbeszéltük.-mondta Robin.
-Még a halat se engedi meg! Pedig hat kutyája volt!-siránkozni kezdtem.
-Ettől ellágyul a szivetek.-bizonygatta apa.
-Képzelem mennyire.-mondta Robin.
Apa letette a konyhaasztalra a dobozt, majd egy irtó cuki mini malacot emelt ki belőle.
-Ő az enyém! Nem érdekel! Lestoppoltam!-mondtam, amjd kikaptam apa keéből a mini malacot.
Robin persze próbálta elvenni tőlem az apróságot, de annyi ragaszkodtam hozzá, hogy nem adtam oda senkinek. Gyorsan elővettem a telefonom és csináltam egy képet a mini malacról és elküldtem Daisynek és Pennynek.


*10 perccel később*
*Stinson lakás, nappali*

Nem reggeliztünk, ugyanis a malacot babusgattuk. Kivittük a nappaliba. Nagyjából 10 perc múlva csengettek. Mivel robin és én nem mozdultunk, ezért apa nyitotta ki az ajtót. Daisy és penny, valamint lily néni és Tracy néni sikoltozva jöttek be, akiket a fiúkkövettek Marvin kivételével.
-Marvin hol van?-kérdeztem Daisytől.
-A ribancával. Apa kitiltotta a csajt otthonról, miszerint marvin nem hozhatja haza.-magyarázta.
-Ez kész van!-mondtam, amjd Pennyvel röhögni kezdtünk.


*Stinson lakás, Ellie szobája*

A lányokkal feljöttünk a szobámba, mivel a nemünk idősebb generációja lefoglalta a malacot.
-Anyám lehetetlen eset, ha mini malacokról van szó.-feküdt végig Daisy az ágyamon.
-Amúgy úgy haza vinném.-mondta Penny.
-Viheted. Robin nem engedi meg úgysem, hogy maradjon. Hiába volt 6 kutyája!-mondtam.
-Marvin rakott fel képet a csajával!-mondta Daisy.
Mindketten köré sereglettünk és néztüka képet, amin Marvin és Victoria volt rajta.

 

 

-Miért épp szőke? Én vagyok a szőke!-kaptam fel a vizet.-Guvana ki a szeme!
-Marvin a szőkékre bukik.-magyarázta Daisy.
-Akkor ennyi erővel Ellievel is járhatna.-mondta Penny.
-Barátok vagyunk! Amúgy se illenénk össze, mivel én túl jó vagyok hozzá.-mondtam, mire Penny és Daisy röhögni kezdett.
-De komolyan! Viccet félretéve! Összeilletek, és mondhatsz akármit.-mondta Penny rám nézve.
-Ugye nem ejtettek a fejedre kiskorodban?-néztem rá gyanakvóan.
-Ezt csak egy módon deríthetjük ki.-mondta Daisy.
-Ugye nem ejtettek a fejedre


*Fél óra múlva*
*Eriksen lakás, Marvin szobája*

-Megvan!-kiáltott Daisy.
Kiderült ugyanis, hogy Marvin vezet egy naplót, így aputól elkéretőztem, hogy átmegyünk Daisyhez, mert otthagyott valamit. Apa el is engedett, így nagyjából fél óra múlva már az Eriksen lakásban, pontosabban Marvin szobájában vadásztuk a híres-nevezetes naplót. Daisy persze megtalálta. Így leültünk Marvin ágyára és a könyvet lapogattuk. Az oldalak tele volta, az "én + E.S." felirattal meg szivecskékkel. A könyvből kiderült, hogy Marvin és "E.S." már gyerekkoruk óta is ismerik egymást, ráadásul  minden nap beszéln.ek.
-Nem hiszem el, hogy szereti és nekem nem mondja!-kapta fel a vizet Daisy.
-Nem hiszem el, hogy nem esett el!-röhögött Penny, mire kérdően nézett rá.
-Miről beszélsz?-kérdezte Daisy.-Te tudod ki "E.S."?
-Te is tudod, csak nem jöttél rá.
-Én vagyok. "E.S." Ellie Stinson.-mondtam.
-Bazdmeg! A tesóm belédesett?-dobta el a szoba sarkába a naplót Daisy.
-De ha Elliet szereti, akkor miért jár Szörnyella de Frásszal?-kérdezte Penny.
-Egyre jobbakat kérdezel.-mondtam neki.

5. fejezet

Egyszerre csak egy lépést tegyél

*Penny*
*Mosby lakás, nappali*

-Mondom én! Építész leszel, ahogy én!-szögezte le apa.
-Nem!-álltam fel a kanapéról.-Én nem akarok olyan fájdalmas lenni, mint te!
-Penelopé!-szólt rám anya.
-Akkor mégis mi akarsz lenni?-nézett rám apa.
-Énekkaros vagyok! Majd csak lesz belőlem valami! De ha megőrülök, akkor sem leszek építész!
Azzal berohantam a szobámba.


*Másnap*
*Lincoln középiskola, ebédlő*

-Azóta se békültél ki apukáddal?-kérdezte Daisy, miután elmondtam neki a tegnap esti családi megbeszélést.
-Miért gondolja azt, hogy azért, mert ő építész nekem is annak kell lennem?
-Mert azt akarja, hogy tovább vidd azt, amit ő is csinál.
-De én akkor sem akarok építész lenni! Legyen inkább Luke!
Erre az említett öcsém és Marvin beléptek az ebédlőbe és az asztalhoz ültek.
-Mizu építész?-cukkolt Marvin.
-Hagyjál!-förmedtem rá.-Utálok végzős lenni!
-Apud azért még eljön a végzősök bemutatójára?-kérdezte Daisy.
-Múlt héten még úgy volt, de most már nem mondom biztosra.
Ekkor az ajtón belépett Ellie. Mindannyian ránéztünk, ő pedig ránk. Nem volt semmi kifejezés sem az arcán, csak elfordította a fejét és leült keresni egy asztalt.
-Azóta se beszéltetek?-néztem rá Daisy-re.
-Nem.-rázta a fejét, de már úgy vettem észre, hogy egyáltalán nem izgatja.
-Ebből elég! Beszélek vele!-álltam fel.
-Hülye vagy?-kérdezte Luke.
-Idióták!-legyintettem.
Odasétáltam Ellie-hez. Épp egy könyvet olvasott. Egy bazi vastag könyvet.
-Szia!-köszöntem.
Erre rám nézett és meglepődött ábrázattal ajándékozott meg.
-Ideülhetek?-kérdeztem, mire bólintott.
Becsukta a könyvet, amíg én leültem a vele szemben lévő üres székre.
-Mit szeretnél?-kérdezte.
-Gondjaim vannak a pályaválasztással és a többiek nem tudtak segíteni. Gondoltam megkérdezlek.
-Azt hittem haragszol rám.
-Én nem.-ráztam meg a fejem.
-Értem.-bólintottam.-Milyen gondjaid vannak? Azt hittem apád építésznek szán.
-Nem akarok építész lenni, és hiába magyarázom, nem érti meg.
-Énekesnő vagy Penny. Bent vagy az énekkarban. Ha nem tudod elmondani, akkor énekeld el neki.
Aztán beugrott. Nagyjából úgy, ahogy a rajzfilmekben felkapcsolódik a lámpa.
-Köszi Ellie!-mondtam, majd felugrottam és elindultam megkeresni a vezetőt, Mrs. Watson-t.


*Pár tanítási órával később*
*Lincoln középiskola, folyosó*

A folyosón futottam össze Mrs. Watson-nal.
-Mrs. Watson! Volna rám egy perce?-kérdeztem.
-Mit akarsz Mosby?
-Szólót szeretnék énekelni délután.-vágtam bele a lecsóba.
-Miért is?-nézett rám a nyanya szúrós szemekkel.
-Csak szólót szeretnék énekelni. Kérem!
-Roger Martin tánca és Nicole Anderson tubája közé be tudlak tenni.
-Tökéletes!-lelkendeztem.
 Azzal a nyanya bólintott én pedig ugrálni tudtam volna örömömben. Azzal szembejött Ellie.
-Szia Ellie! Leszel délután a végzősök bemutatóján?
-Igen. Én segítettem a díszletet megfesteni. Apa pedig betelefonált az igazgatónak, hogy ő is el akar jönni, mert meg akarja nézni, hogy mit alkottam.
-Tudnál nekem segíteni? Kell egy dal, amit be kell magolnom a bemutatóra.
-Persze.-mosolygott halványan.-Most órára kell mennem.
-Oksi. Szia!
Ezzel szétváltunk. Elindultam a terem felé, azonban belefutottam a mérges képű Daisy-be.
-Mi van?-kérdeztem, miután az utamat állta.
-Mit művelsz? Nem emlékszel arra, hogy Ellie titkolózik?
-Erre csak te emlékszel.-röhögtem fel.
-Penny! Ez nem vicces! Ellie akkor titkolózik!
-Ugyanakkor segített nekem a végzős bemutatóval kapcsolatban.
-Akkor most mi lesz?
-nem tudom. De most órára kell mennem, aztán próbálunk Ellie-vel, aztán még fel kell hívnom anyut, hogy hozza be a ruhámat. Szóval bocs, de rengeteg dolgom van, és megy az időm azzal, hogy az utamat állod.-azzal kikerültem és elindultam órára.


*Órák után*
*Lincoln középiskola, színház*

-Van dalötleted?-kérdezte Ellie, miután letette a táskáját az egyik székre és feljött mellém a színpadra.
A színházterem még üres volt, de bazi nagy volt és sokan lesznek itt egy pár óra múlva.
-Nincs.-vallottam be.
-Hogyan akarsz énekelni, ha még dalod sincs?-nézett rám bambán.
-Azt hittem neked lesz valami ötleted.-vontam meg a vállam.
-Mit szólnál Kelly Clarkson-hoz?
-Igazad van! Kelly Clarkson énekelhetne helyettem!
-Nem te okos! Van egy jó Kelly Clarkson dal, amit szerintem elénekelhetnél.
-Ez jó! Szeretem Kelly-t.
Ellie kutakodni kezdett a táskájában, majd elővett egy CD-t és betette a magnóba, egy kottát pedig a kezembe nyomott. Elindította a zenét én pedig párszor elénekeltem a dalt.
-Ez gagyi!-ültem le a színpad szélére.
-Nem! Nagyon is jó! Nekem tetszett.-ült le mellém.
-Biztos?-néztem rá.
-Igen! És apukádnak is tetszeni fog!-mosolygott.
-Köszi!-mondtam.
Ellie mosolygott, aztán megveregette a vállamat és felállt.
-Robin most hozza be a ruhámat. Elé kell mennem.
-Oksi, menj csak!
-És ne aggódj, menni fog!-azzal felkapta a táskáját és távozott.

*Ellie*
*Lincoln középiskola, parkoló*

Amikor eljöttem a színházból, egyenesen a parkolóba mentem, ahol Robin már várt a ruhámmal.
-Köszi, hogy behoztad.-hálálkodtam.
-Nincs mit!-mosolygott.
-Csak segítettem Penny-nek dalt gyakorolni.
-És a tiéd hogy áll?
-Alakul. Én leszek az utolsó.
-Oké. Hozom a kamerát, apád meg a fényképezőt. Fel leszünk készülve. Igazából szerintem két kamerát meg fényképezőt kéne hozni, ha esetleg az egyik bekattanna.
-Robin nyugi! Egy csak a végzősök bemutatója. Nekem fel se kéne lépnem. Csak Mrs. Watson kért meg.
-Akkor is!-erősködött.
-Remélem Ted-nek tetszeni fog. Penny nagyon le akarja nyűgözni!
-Biztos vagyok! Tracy hívott. Azt mondta, hogy ted már várja az estét, hogy bocsánatot kérhessen Penny-től.-mosolygott Robin.-Most pedig el kell mennem a fodrászhoz. A hajam nem csinálja meg saját magát.
-Oksi!
-Akkor este.-kacsintott, majd beült a kocsiba és elhajtott.


*Este*
*Lincoln középiskola, színház, a színfalak mögött*

Penny ruhája

Ellie ruhája

-Izgulok!-szaladt oda hozzám Penny.
-Nyugi! Egy csomószor elpróbáltuk.-nyugtattam meg.
-És ha apának nem tetszik? És ha kitagad? Vagy apácának küld?-állt elő egyre reménytelenebb ötletekkel.
-Penny, biztos vagyok benne, hogy apukádnak tetszeni fog.
-Remélem.-sóhajtott.
-Ki után jössz?
-Roger Martin tánca után.
-Ugye tudod, hogy Roger Martin balettozik?-kérdezte vigyorogva.
-Igen, tudom.
-Fantasztikus!
Az igazgató, Mr. Berry felment a színpada és üdvözölte a teli színházat, ahol már nyüzsögtek az emberek. Aztán szép sorban felkonferálta a végzősöket. Penny egyfolytában fel-alá járkált. Roger Martin már javában ropta Csajkovszkij balettját, amikor tapsvihar keletkezett, ami azt jelentette, hogy Penny következik. A kezébe kapta a mikrofont.
-És most következzen a végzős Penelopé Mosby.-mondta Mrs. Watson, majd eltűnt, Penny pedig kiment a színpadra és elkezdte:

A tömegben egész végig Ted-et lestem, hogy lássam a reakcióját Penny dala közben. Elsőre kiszúrtam. Lepődött volt az arca az elején, de aztán mosolyogni kezdett és büszkévé vállt az amúgy is kissé gáz ábrázata. Tracy is büszke volt. Amikor penny befejezte és meghajolt, Ted és tracy pedig felálltak, miközben tapsoltak. Penny visszajött.
-Na, milyen volt?-kérdeztem.
-Fantasztikus!-lelkendezett.- Csak apuékat nem láttam.-Nyugi! Én mindent láttam! Apukád büszke volt és felállt, amikor befejezted.
-Halleluja!-ugrándozott.
Penny örömtáncot lejtett örömében, mire a többiek egy kicsit idiótának nézték, de láthatólag nem nagyon törődött vele.
-Tényleg Ellie! Te miért is vagy itt?-kérdezte meg, mire abbahagyta a táncikálást.
Ó bassza meg! Most el kell mondanom neki! MIÉRT???
-Mondtam már! Díszletfestés miatt.
-Ja tényleg! Elfelejtettem.-kapott a fejéhez.
Király vagyok! Magamban hatalmas kő esett le a szívemről. A bemutató részben a végéhez közeledett. Aki pedig már produkált, annak a nézőtérre kellett vonulnia, így Penny is levonult. Mr. Berry még egyszer kiment, közben Mrs. Watson mosolyogva a kezembe nyomott egy mikrofont. Gyorsan kinéztem a nézőtérre és hamar megtaláltam aput és Robint, akik integettek és drukkoltak, amikor megláttak. Odamosolyogtam, majd visszabújtam a függöny mögé.
-Nagyon köszönöm minden végzősnek, aki készült! Felejthetetlen volt! És most az est utolsó produkciója következik. Gondolkodjatok el a szövegén, ugyanis ne feledjétek, hogy nem kell rhanni és egy csomó dolgot egyszerre véghezvinni. Egyszerre egy lépés is elég. A végzősök számára írt saját dallal fog énekelni a kilencedikes Eleanor Stinson!-mondta MR. Berry, majd tapsvihar és bejött.-Hajrá!-mondta, mikor elment mellettem.
Kimentem a színpadra. Penny az első sorban meglepődött pillantást küldött felém, ahogy Daisy, Luke és Marvin is. Apa és Robin mosolygott. A zene elindult én pedig elénekeltem a dalomat.

Amikor végeztem meghajoltam, és mindenki tapsolni kezdett. Penny hujjogott, apu és Marvin füttyentettek, Lilly és Tracy ugrándoztak, még Daisy is mosolyogva tapsolt.


*Később*
*Lincoln középiskola előtt*

Apu és Robin a suli előtt vártak meg, amíg összeszedtem a cuccaimat.
-Két kamerával felvéve és két fényképezővel rögzítve!-ujjongott Robin.
-Megy a Stinson családi albumba.-mondta apu.
-Nincs is Stinson családi album.-mondtam, mikor odaértem.
-Akkor majd csinálunk.-legyintett apu.
-Stinson logika.-csóválta a fejét Robin röhögve.
-Gratulálunk Ellie!-hallottam meg Lily hangját, aki Marshall-al, Marvin-nal és Daisy-vel közeledett felénk.-
-Köszi!-mondtam mosolyogva.
-Díszlet, mi?-jött oda hirtelen Penny és a többiek is.
-Ne mond ezt! Díszletet is festettem!-nevettem.
-Kibékültetek Ted?-kérdezte Robin.
-Igen. Most már tudom, hogy sajnos nem építész  lesz a lányom.-mondta, majd megölelte Penny-t.
-Nem tudod, csak még emészted.-veregette hátba Tracy Ted-et.
-Luke még lehet építész.-mondta röhögve Marvin.
-Igaz!-csillant fel Ted szeme.
-Felejtsd el! Én férfimodell leszek.-mondta Luke röhögve.
-Hé, ha már így együtt vagyunk nem megyünk el egy étterembe vacsizni? Úgyis péntek van!-vbetette fel az ötletet Marshall.
-Ez jó ötlet.-bólogatott Robin.
Ennek a vége az lett, hogy étterembe mentünk.

*Kocsi*

-Elmondom Daisy-nek az igazat!-mondtam hirtelen, miközben az étterem felé tartottunk.
-Tuti?-nézett rám apu a visszapillantó tükörből.
-Igen. Robin odaadod a képet a kesztyűtartóból?-kérdeztem.
Robin kinyitotta a kesztyűtartót, majd elővette belőle a rózsaszín keretes fotót.


*Később*
*Mamma mia olasz étterem előtt*

Amikor odaértünk az olasz étteremhez, nagyjából akkor szálltak ki Daisy-ék is. Apu és Robin bementek, én pedig leállítottam Daisy-t.
-Daisy! Beszélhetünk?-kérdeztem.
-Persze.-bólintott.
A családja bement, így kettesben maradtunk a parkolóban.
-Tudom, hogy az oldaladat furdalja a kíváncsiság, hogy miért lett apu gondoskodó, és úgy döntöttem nem várok tovább.
-Anya azt mondta, hogy történt valami az életében, ami fordulópontot hozott.-mondta.
Nem szóltam semmit, csak átnyújtottam neki a képet. Átvette, majd ránézett. Nézte, nézte és nézte, de az istenért nem szólalt volna meg!
-Ez aranyos!-mosolygott el végül.-"Te vagy életem szerelme. Minden amim van, és minden, ami vagyok, a tiéd. Örökre."-olvasta fel az idézetet.
-Nem tudom mire tippeltél, de nem értem, miért nem jöttél rá.-mosolyogtam.
-Marvin említette, de valahogy nem hittem el neki. Nem tudom miért.-visszaadta a képet.-Én Robinra tippeltem.
-Nem Robin volt a fordulópont, hanem a születésem. Az térítette észhez aput. Sajnálom, hogy eltitkoltam.
-Nekem nem kellett volna beleütnöm az orromat. Ez családi probléma.
-Te is a család része vagy Daisy, ahogy mindannyian.
-Köszi Ellie!-mondta, majd megöleltük egymást.
Daisy-vel bementünk az étterembe. Ha valaki nem tudná a képen ketten vagyunk rajta: apu és én. Ez volt az első közös képünk. Az idézet, pedig már történelem. ;)