Megvalósítási problémák
*Farhampton hotel, bár/ebédlő*
Apu és Robin épp a vacsit tárgyalták és valami gyűrűmackón veszekedtek.
-Nem lesz gyűrűmackó! Először már eljátszottad ezt, nem lesz még egy!-mondta Robin.
-De a gyűrűmackó fontos.-erősködött apu.
Robin hiába akarta meggyőzni, hogy az nem gyűrűmackó, hanem gyűrűtartó. Apu hajthatatlan maradt. Közben persze a rokonok is megérkeztek. Daisy huppant le mellém hirtelen. Ez oylan, mint egy szellem. tegnap óta, egyszerűen csak lehuppan mellém.
-Mostantól állandó szokásoddá válik ez a kísértés?-kérdeztem.
-Mondhatni. Ellie, beszélnünk kell az estéről.-mondta Daisy.
-Miért mi lesz este?-kérdezte Robin.
-Semmmmmmmiiiiiiiiiii.-húztuk el egyszerre Daisyvel.
-Ismerem ezt a "semmi"-t. Ti készültök valamire.-sandított ránk.-Barney, mondtam, hogy ne szervezd be a lányokat a gyűrűmackós-ügybe.-támadta le aput.
-Nem szerveztem be senkit!-mondta apu.
Daisyvel inkább úgy döntöttünk, hogy hagyjuk őket nyugodtan veszekedni. Elindultunk, hogy keressünk egy nyugis helyet.
*Farhampton hotel, az egyik eldugott raktár*
-Tudod én a szobámra gondoltam.-mondtam neki.
-Itt sokkal csendesebb.-bizonygatta daisy.
-Szóval az este kapcsán apu nem hiszem, hogy benne lenne. Robin meg végképp nem. Most is majdnem lebuktunk. Hátha azt hiszi, hogy apu adta az ötletet és nem lesz esküvő csak azért, mert miattunk összevesztek. Valahogy titokban kell intéznünk, akármilyen felnőtt beavatása nélkül.
-Oké. Nehéz lesz ugyan, de megoldjuk. Azonban a tervet nem bízhatjuk se Lukera, se marvinra. nekünk kell megoldanunk.
-Oké. De Penny is kénen nem?-kérdeztem.
Daisy kinyitotta az ajtót, amjd egyszerűen berángatta pennyt. Daisynek gyakran vannak iylen akciói, azonban még senki nem jött rá arra, hogy ezt valójában hogyan is csinálja.
-Basszus már!-szólt Penny.-Nem lehetett volna telefonálni?
-De. Csak ez így izgisebb volt.-örvendezett daisy.
-És bizarabb.-tettem hozzá.-Mondjuk Ryan goslingot is berángathatnád azon az ajtón.
-Felejtsd el!-hárított vissza daisy.
-Amúgy Penny segítség kell. majdnem lebuktunk apuék előtt.-kezdtem el.-Marvinra és Lukera nem bízhatjuk a szervezést, ugyanis ők tuti lebuknának.
-Ezért nekünk kell összehoznunk. A szülők semmiképpen nem jöhetnek rá arra, hogy mire készülünk. Csak mi, csajok maradtunk. Benne vagy?-kérdezte Daisy.
-Számíthattuk rám.-mondta Penny.
Így ebben a koszos, pókoktól és portól gazdagított eldugott raktárban próbáltuk elkészíteni a tervet. Levezettünk mindent, lépéről-lépésre. Olyan tökéletes volt, hogy szinte semmiképpen sem vallhatott kudarcot.
1. lépés: Rávenni Robint és Barney-t, hogy lelépjenek korán, hogy aztán egész éjjel egymást falják.
2. lépés: Bezárni Tedet és Tracy-t a hálóba, miután elmentek az ebédlőből.
3. lépés: Megbeszélni a recepcióssal, hogy Marshall és Lily szobájában rontsa el a zárat, így bentragadnak a szobában, miután bezárják az ajtót.
-Tökéletes.-mondta Penny.-Semmiképpen nem vallhat kudarcot.
-Igen. Már csak Marvinnak és Lukenak kell elmondani és készen is van.-mondtam.
-Intézem.-mondta Daisy.
Azzal Kinyitotta az ajtót és berángatta rajta Marvint és Luke-ot. Ismertettük velük is a tervet. Az ő feladatuk volt beszélni a portással a zár miatt. Én intézem majd apuékat, Penny és Daisy pedig Ted bácsi és Tracy néni ajtaját. Estig ugyan volt még idő, azonban már most, délután éreztem, hogy lesznek még itt problémák. Ha ma este nem is, holnap mindenképp.
*este*
*Farhampton hotel, ebédlő/bár*
Már a ruhában ácsorogtam. Tehetetlenül. Apu épp Robint nyugtatgatta, aki egyfolytába azon aggódott, hogy vajon mi fog elcsesződni az este. Tipikus Robin. ilyen, amikor be van gőzölve és nem tudja mit csináljon. Nagy nehezen Penny sétált be, aki úgy nézett ki, mintha a dzsungelből érkezett volna.
-Jó lett a ruhám,-kérdezte.
-Mintha a dzsungel lánya lennél.-mondtam.-Illetve a zöld erre emlékeztet.
-Nagyon vicces vagy. De akkor mit keres rajtad egy lila cucc?-nézett végig rajtam.
-Hé! A lila az én színem!-védekeztem.-Amúgy a családodat hol hagytad?
-Anya sminkel, apa pedig Luke öltönyével szórakozik. Csak egy normális este. Meguntam, hogy várjak rájuk, így lejöttem, de ahogy látom még nem késtem el.-nézett körbe.
-Nem.
Pennyvel elkeztünk még dumálni valamiről, amikor hirtelen a családja is befutott. Kisvártatva pedig az eriksen família érkezett meg. Daisy nélkül.
-Hol van daisy?-kérdezte Penny Marvintól.
-Sminkel. Majd jön.-vonta meg a vállát, amjd elmentek Luke-al és letámadták a büféasztalt.
-Remélem azért siet. hamarosan elkezdődik a vacsi.-drukkoltam.
Apu aztán leültetett mindenkit, mivel hozták az első fogást. daisy pedig nem jött. Írtam neki üzit, de semmi. A telefont se vette fel, pedig Penny egyfolytában csörgette. Kinyomta, akárhányszor is kerestük. Nem tudtunk mit tenni, végigettük a kaját.A desszertből egy csomószor kértünk. Pedig csak piskóta volt, meg lekvár meg valami olvasztott csoki volt a tetején tejszínhabbal. De mi ezért voltunk oda. Fura, de úgy éreztük Pennyvel, hogy az életünket is leélnénk ezzel a semmitmondó, mégis irtó finom kajával. Aztán amikor végetért a vacsi, hirtelen Daisy állt az ebédlő ajtajában egy nagyon szép fehér ruhában.
-De most mit csinál? Nem úgy volt, hogy ideül,-kérdezte penny.
-De úgy volt. Most viszont még a szemkontaktust se taláom meg vele.-mondtam, uyganis akárhányszor Daisyre néztem, ő elfordította a fejét.
Amikor már indultak aludni a vacsizó vendégek Daisy felállt a helyéről és odajött hozzánk.
-Bocsi, de én kiszálltam.-mondtam, majd kiment az ebédlőből.
Luke és Penny szintén így tett. Ketten maradtunk. Én és Marvin. marvin és én. Kinek hogy tetszik.
-Mi baja a húgodnak?-kérdeztem Marvintól.
-Nem tudom. De Penny és Luke is beadta az unalmast. Pedig azt hittem végre kirúgunk a hámból. Mi öten.
-Én is azt hittem.-mondtam.
-De mi azért iszunk még, nem?
Megfontolandó ajánlat volt, ugyanis Apuék, valamint az összes felnőtt eltűnt. Csak én maradtam, és Marvin. valamint a csapos csávó.
-Naná.
Az elején sört ittunk, aztán meg jöttek a felesek, végül a whiskey. Ennyi maradt meg az egész estéből. Semmi több...
*reggel*
*Farhampton hotel, Ellie szobája*
Amikor kinyitottam a szemem úgy éreztem, amjd szétmegy a fejem. Átfordultam a másik oldalamra, amikor hirtelen észrevettem Marvint. Akkorát sikítottam, hogy nem csak ő, de én is lefordultam az ágyról.
-Ugye mi nem feküdtünk le egymással?-kérdeztem tőle.
A kérdésemre a válasz a nem volt. A tegnapi lila ruhám volt rajtam, rajta pedig az ing meg a nadrág. nyilvánvalóan csak elaludtunk.
-Nem. Szerencsére nem.-mondta, majd sóhajtott egy mélyet
-De akkor mit csináltunk az éjszaka?
-Nem tudom. De szerintem én visszamegyek a szobámba és lezuhanyozok. Ne feledd. Este lesz az esküvő. És mi elméletileg aludtunk.-azzal összeszedte az elhajigált cuccait, és távozott.
Gyorsan lezuhanyoztam, fogatmostam, átöltöztem és újra fogat mostam. El akartam tüntetni a fantasztikus piás lehelletemet, nehogy apuék rájöjjenek, hogy mit csináltunk az éjjel. Igazából rá se tudnának jönni, ugyanis a problematika az volt, hogy még mi magunk se tudtuk, hogy mit csináltunk az éjjel.
*Farhampton hotel, ebédlő/bár*
Amint leértem egy pohár forró teával kezdtem a napot. Rajtam kívül csak apu volt ott.
-Jól aludtál,-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam.
Úgy éreztem, hogy nem akarok mondani neki semmit, hanem inkább megtartom a kis titkomat magamnak. Hiszen apu nem tudja mi történt az éjjel, ami jobb, ha így is marad. A legjobb benne az, hogy én sem tudom mi történt az éjjel. kekszet nekem. meg Marvinnak is, mivel ő se tudja, hogy mi történt az éjjel. Egyszóval, jár nekünk a keksz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése