9. fejezet

Az első gyerekkori emlék

*este*
*Farhampton hotel, bár/ebédlő*

Miután lement a nap apuval visszasiettünk. Már épp vacsiidő volt. Utána pedig elkezdtünk beszélgetni.
-Amúgy nektek mi volt az első gyerekkori emléketek?-kérdezte hirtelen Daisy.
-Ez honnan jutott eszedbe?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Franc tudja. Na?-nézett körbe.
-Az enyém asszem egy tüzijáték volt. Apuval voltunk ott és fantasztikus volt.-kezdte el Marvin.
-Pipa. Penny?-nézett Pennyre Daisy.
-Amikor asszem Luke megszületett. Borzalmas élmény volt, ugyanakkor ez volt az első emlékem.
-Luke?
-Amikor Penny elütött a kismotorjával.-mondta Luke, mire mindannyian röhögni kezdtünk.
-Az enyém egy július 4-i party volt. Minden kék volt, meg piros és fehér. Akkor lépett rá először Marvin Ted bácsi lábára.-mondta Daisy.
-Tényleg erre emlékszem.-röhögött Marvin.
-Ellie neked mi az első emléked?-kérdezte Penny.
-Nem tudom.-vontam meg a vállam.-Lehet nekem olyanom nincs is.
-Ilyenje mindenkinek van.-mondta Daisy.
-Bocsi, de tényleg nem tudom.


*5 perccel később*
*Farhampton hotel, Barney és Robin szobája*

-Kicsim én azt honnét tudjam? Nem úgy volt, hogy te gyártod a saját emlékeidet?-nézett rám apu, miután feltettem neki a kérdésem.
Hozzá, valamint Robinhoz fordultam segítségért, hátha nekik eszükbe jut az első emlékem, vagy valamilyen módon rávezetnek, de nem így történt. Ugyanolyan tehetetlenül álltak az egészhez, akár én.
-De. Csak kicsit zavar, hogy mindenki tudja az első emlékét, én meg nem. Csak az oviig tudok visszamenni. Lehet, hogy előtte nem is gyártottam emlékeket?
-Ugyan Ellie, ez butaság! Előtte is gyártottál emlékeket, csak nem emlékszel rájuk. De tuti nem az oviból származna az eéső emlékeid.-mondta Robin.


*Farhampton hotel, Ellie szobája*

A szobám közvetlen apuéké meleltt volt, így már előre féltem, hogy mi lesz az éjszaka folyamán. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsim és lefeküdtem aludni, hátha eszembe jut valami emlék.

Aput láttam. Talán picivel fiatalabbnak tűnt, mint most. Egyenesen rám nézett, a szeme pedig csillogott.
-Istenem, de aranyos! Szia kislányom!-mondta mosolyogva, szinte már büszkén.-Gyere odaadlak anyukádnak.
Azzal egy picivel arrébb vitt, majd megláttam Robint.
-Szia gyönyörűm!-mondta, majd a kezét nyújtotta és apu átadott neki engem.

Az éj közepén riadtam fel. Az izzadság is levert.
-Ez lenne az első emlékem?-krdeztem saját magamtól, de válasz már nem érkezett.


*reggel*
*Farhampton hotel, Barney és Robin szobája*

Reggel, amint felöltöztem átmentem apuék szobájába. Apu szerencsére nem volt ott, csak Robin. De nekem pont ő kellett.
-Szia Ellie! Jól aludtál?-kérdezte.
-Volt már jobb estém is.-mondtam.
-Miért mondod ezt?
Mielőtt válaszolhattam volna végig néztem rajta. Lehet, hogy ő az anyám. Mert miért ne? Addig is tudátabán vagyok annak, hogy az anyám nem egy szám. Hanem egy normális, élő, világi nő. Aki épp itt áll velem szemben. Msrészről viszont hazudott nekem. Apuval együtt. Nem mondták el az első, és legfontosabb igazságot. Azt, hogy ki az anyám.
-Tényleg te vagy az első emlékem?-vetettem oda neki a kérdést, mire teljesen ledöbbent.
-Miért én lennék az első emléked?
-Te vagy az első emlékem vagy nem?


*Daisy*
*Farhampton hote, bár/ebédlő*

-Nem tudjátok hol van Ellie és Robin?-kérdezte Barney bácsi már legalább ezerszer.
-Nem. Lehet, hogy fent vannak.-mondta anyu.
-Elnézést.-mondta Penny, majd felállt és kisétált, akit Barney bácsi követett.
Mivel egyedül maradtam csaj, ezért Marvinnal és Luke-al kezdtem el hülyéskdni a reggeli közben. Penny és Ellie felszívódtak. Igaz itt volt anyu és Tracy néni, de ők csak a pletykákkal foglalkoznak. Apu és ted bácsi pedig mindenféle régig pasis dologról vitatkoztak. Nekünk viszont fontosabb feladatunk volt. Az albumra kellett vigyáznunk. A fl szemünk egyfolytába azt a rohadt, barna kötéses albumot figyelte. Illetve figyelte volna, uyganis az album eltűnt.
-Elűnt az album.-mondta Marvin.
-Visszatetted tegnap este a helyére?-kérdezte tőlem Luke.
-Igen. Visszatettem.-mondtam, mivel Pennyvel együtt mentünk el visszatenni az albumot.
Épp fel akartunk állni és megkérdezni a recepcióst, hogy ki vihette el azt a rohat könyvet, amikor Ellie csörtetett le a lépcsőn, amjd kiviharzott a hotelből. Barney bácsi jött le utána, majd ő is kifutott. Robin nénit nem is láttam, azonban kisvártatva Penny jött le.
-Mi történt?-kérdezte Luke.
Penny vett egy mély levegőt. Láttuk, sőt tudtuk is, hogy ez egy nehéz pillanat lesz a számára.
-Robin néni Ellie anyja.
-Mi van?-kérdeztük szinte egyszerre.
-És meg van Ellie első emléke.-mondta, miközben egy szomorú mosoly ült az arcán.
-Már nem is akarom tudni, hogy mi az.-mondtam, miközben éreztem, hogy a hideg futkos végig a hátamon.
-Az első emléke az, amikor az apukája odaadta őt az anyukájának.-mondta Penny, majd bement az ebédlőbe.
-De akkor Ellie miért szaladt el?-kérdezte Luke. Ez tényleg ennyire hülye?
-Azért, mert 16 év után jött rá, hogy a nő akit az anyukájának tekintett, valóban az anyukája. Ez nagyon nehéz most neki.-mondta Marvin. Jó! csak nekem tűnt fel, hogy a bátyám mostanában rohadt bölcs lett?
Akartam még faggatni Pennyt, viszont most éppen eszik, uyganis lelépett a reggeliről. Luke és Marvin is visszamentek. Anyu mostanában nem szereti, ha az észjárásaimat neki mondom el, apu pedig sose bírta. Ellie lett volna a következő, de őt szerintem épp Barney bácsi próbálja visszatartani attól, hogy itthagyja Farhamptont. Robin néni tök laza, viszont most veszett össze a lányával. Tracy néninek ilyeneket sose mondok, ahogyan Ted bácsinal sem. Barney bácsi itt a másik laza felnőtt, azonban ő épp Elliet próbálja visszatartani, hogy ne hagyja itt Farhamptont. Remélem Barney bácsinak sikerült meggyőznie Elliet. Ha ő megy, akkor én sem maradok itt tovább.


*Ellie*
*Farhampton hotel, udvar*

Amint megtudtam csörtettem le  alépcsőn, majd ki a hotelból. Egy percig nem voltam képes ottmaradni. Vissza akartam menni New Yorkba, minél hamarabb. Épp a kocsit kerestem a parkolóban, azonban apu szinte letámadott.
-Ellie! Várj! félreérted a helyzetet!
-Félreértem? Nem értek én félre semmit! Ki hazudott nekem 16 éven ekresztül?-akadtam ki. Voltak páran a közelünkben, de most csöppet sem érdekelt.
-Nézd, tudom, hogy dühös vagy. De beszéljük meg ezt.-apu próbált valahogy visszatartani, de úgy érezte belül mélyen, hogy ez most nem fog sikerülni.
-Dühös is vagyok. És nem fogok maradni. Akkor sem, ha fejreállsz.
-Pedig tudok fejen állni. Igaz ez téged most kicsitsem érdekelt.
-Nem hát!
-Akkor hadd meséljek el neked egy történetet.
-Milyentörténetet?-néztem rá kérdő tekintettel, ugyanis az összes eddigi történetét ismertem.
-Annak a történetét, hogy jártam anyáddal.
-Ezt nem akarom hallani!
-Szerintem meg igen!
-De nem!
-De igen.
-De nem!
-De igen.
-Ezt estig is eljátszhatjuk.-mondtam, mivel már untam.
-Én ráérek.-mondta, majd leült a járda szélére. Szórakozol velem, fater?
-De este lesz a bemutatkozó vacsi.-kaptam észbe.
-És? Csak egy vacsi. Lesz még. Viszont nem hiszem, hogy ezt a sztorit lesz alkalmammég többször is elmesélni neked.
Apunak igaza volt. Este lesz a bemutatkozó vacsi, azonban lesz még ezer vacsi az életben. Enni bármikor lehet. viszont elmesélni azt, hogy jött össze Robinnal, azaz az anyámmal, nem lesz még egy ilyen alkalom. Sóhajtottam egy nagyot és leültem mellé. Egyszer ezen is túl kell esni. Apu pedig belekezdett...