8. fejezet

Farhampton

*Ellie*
*Stinson lakás, nappali*

A héten úgy kerültem Marvint, mint a gazdag a pestist. Vagy nem tudom mi kerüli a pestist. Péntek van és épp igyekszünk Farhamptonba, ugyanis vasárnap lesz apu és Robin esküvője. Már rohadtul izgatott vagyok. Épp a nappaliban szobrozok és rájuk várok, de csak nem akarnak jönni.
-Apu csipkedd magad! Vagy Robin csipkedje magát! Nem tudom ki csipkedi magát, de igyekezzetek!-kiabáltam fel az emelet felé.
Apu kisvártatva leszaladt az emeletről.
-Robin is mindjárt jön. De csak úgy szólok, hogy az esküvő után visszaköltözünk a belvárosba, a régi lakásomba.
-Köszönöm, imádlak! Utálom ezt a házat!-ugrottam apu nyakába, amivel szerintem hatalmas kő esett le a szívéről, mivel szerintem azt hitte, hogy én imádom ezt a házat. Hát nem. Utáltam, és most végre beköltözünk a városba és nem kell buszoznom reggelente, ha suliba akarok menni.
-Oké, indulhatunk!-jött le Robin egy bazi nagy bőrönddel.
-Na végre!-örültem.
-De lehet, hogy itthagytam valamit.-indult vissza.
-Baszki!-ültem le a bőröndöm mellé a földre.
-Szívem szerintem mennünk kéne.-kiáltott fel apu.
-De ha itthagyok valamit? Félek, hogy itt fog maradni valami.-jött le.
-Nem fogsz itt hagyni semmit sem! De baszki mi leszünk az utolsók, akik odaérnek! Pedig úgy akartam végigfutni a hotelen, hog nincs ott senki!-siránkoztam.
-Jó oké hagyjuk! Induljunk.-adta be Robin a derekát.
Így indultunk el hárman + a sofőr Farhamton felé.



*a kocsiban, valahol a semmi közepén úton Farhampton felé*

-Gyerünk már apukám!-szóltam rá a sorfőrre.
Hátul ültünk, én ültem középen. Balomon Robin, jobbomon apu. A sofőr pedig azistenért se akarta nyomni azt a rohadt gázt.
-Kicsim, higgadj le!-szólt apu.
-De mondtam, hogy nem tudok végigfutni a szállodán, ha ilyen lassan megyünk. Gyalog is előbb odaérek.
-Végigakartál futni a szállodán?-kérdezte Robin.
-Aha.-bólintottam.
-Nyomjad tövig a gázt, ember!!!-kezdettel kiabálni Robin apu legnagyobb meglepetésére.
A sofőr erre beletaposott, emrt kezdtem érezni, hogy haladunk. Olyan gyorsan, hogy apu majdnem elhányta magát.
-Nem mehetnénk lassabban?-kérdezte, miközben lehúzta az ablakot.
-Lazíts már Barney.-mondta Robin, azzal benyomta a zenelejátszót, amibe épp apu party számai voltak a CD-n.
Bon Jovi-ra már ugrálni akartunk, de csak löködtünk egymást Robinnal.

*Daisy*
*kocsiban, úton Farhampton felé*

-Apu mi miért nem bulizunk?-kérdeztem az éppen kocst vezető aputól.
-De hát bulizunk, nem?-kérdezte apu.
-Amit Ellie-ék csinálnak az buli. Amit mi az nem.
-Miért mit csinálnak Ellie-ék?-kérdezte anyu.
-Buliznak!-vágtam oda anyunak.
-Tényleg, ti nem akartok lazábbak lenni?-kérdezte Marvin.
-Miért nem vagyunk lazák?-kérdezte apu.
-Robin néni és Barney bácsi sokkalta lazábbak. Ellienek szerencséje van velük.-mondtam.
-Azért lazábbak vagyunk, mint Ted.-mondta anyu.
-Ezt adom.-mondta Marvin,mire én is bólogattam.
-De akkor is! Barney bácsi tök jó fej alapból is. Ráadásul Ellie apja. Aztán jött Robin néni és most már együtt szuperlazák. Jó, tudom, hogy nem Robin néni Ellie igazi anyja, de akkor is. Tök laza.-kezdtem magyarázni.-És most oylan jó, hogy összeházasodnak!-lelkendeztem tovább.
-Hááááááttt....-húzta el anyu a "hát"-ot, ami sosem jelentett jót.
-Mi van?-kérdezte Marvin.
-Miért baj van?-kérdezte apu.
-Sosem húzod el a "hát"-ot. Ha elhúzod, akkor titkolsz valamit.-mondtam anyunak.
-Nem titkolunk semmit.-mondta apu.
-Robin és Barney már összeházasodtak itt egyszer.-bökte ki anyu egyszer csak, ami után egyszerre befogta a saját száját.
-Mi van?-kérdeztük egyszerre Marvinnal.
-Robin és Barney egyszer már összeházasodtak. Ráadásul Farhamptonban.-mondta apu.
-De akkor miért házasodnak össze újra?-kérdezte Marvin.
-Ráadásul miért ugyanott?-tettem hozzá.
-Azért házasodnak össze mégegyszer, mert szeretik egymást. Hogy miért pont itt, arról gőzöm sincs.-mondta anyu.
-De tartanotok kell a szátokat! Ellie semmiképpen nem tudhatja meg!-adta ki apu a parancsot.
-Velem úgyse beszél, szóval nekem könnyű lesz.-dőlt hátra Marvin.
 -Daisy?-nézett rám apu a visszapillantótükrön keresztül.
-Oké, megígérem.-mondtam, és ezúttal igyekeztem nem elkotyogni.


*Penny*
*Kocsi, úton Farhampton felé*

-Ezért ez a világ legnagyobb csizmája.-magyarázta apu.
-Fantasztikus.-mondta Luke unottan.
-Most mi van? Nem volt érdekes?-kérdezte apu.
-Nem. Talán csak anyu találta annak.-mondtam.
-Ne legyetek már ilyenek.-mondta anyu.
-Miért nem mehettünk Ellieékkel?-kérdezte Luke.
-Mert nem! Egyszer bíztalak rá Barney bácsira és azt is megbántam!-mondta apu.
-Jó oké. De legalább azt a vezető kesztyűt levehetnéd.
-A balesetek nagy része azért történik, mert a vezetőn nincs kesztyű.-magyarázta.
-Kitennél? Gyalog akarok tovább menni.-mondtam.
-Csatlakozom hozzá!-emelte fel a kezét Luke.
-Maradtok itt. Senki nem megy sehová!-mondta anyu.
Az út Farhamptonba uncsi volt, unalmas és álmosító. Kész csoda lesz, ha valaha is megérkezünk oda.


*Ellie*
*Farhampton fogadó, előtér*

Amikor beléptem a hotel ajtaján fantasztikus látvány tárult a szemem elé. Üres volt az egész. Csupán a recepciós ücsörgött a pultja mögött, meg talán a bárpultnál ácsorgott az italos csávó.
-Oké kicsim. Mi lenne ha te bejelentkeznél én meg végigfutnám a lányommal a hotelt?-fordult oda apu Robinhoz.
-Mi?-értetlenkedett.
-Végig szeretném futni a lányommal a szállodát.-mondta apu.
-És én jelentkezzek be?
-Fizetjük a whiskeyt.-mondtam.
-Oké. Csak össze ne törjétek magatokat.-azzal a pulthoz fordult.
-Kész vagy?-kérdezte, mire bólintottam.-1.....
-2, 3-hadartam, majd elfutottam.


*pár perccel később*
*Farhampton fogadó, étterem/bár*

-Elhagyott! Ez nem ér! Sose heverem ki!-siránkozott apu.
-De utolértél a második emeleten.-mondtam.
-Borzasztó élmény lehetett.-mondta Robin, közbe igyekezett, hogy el ne röhögje magát.
Miután végigfutottuk a hotelt és visszaértünk az előtérbe, addigra Robin bejelentkezett, ráadásul már nagyjából pár rokon meg is érkezett. Daisy írt, hogy hamarosan ideérnek, Pennyék viszont valami óriási pizzát bámulnak. Egyszer majd megértem a Mosby logikát. Addig kötve hiszem.
-Parancsoljanak az italaik.-tette le elénk a piákat a pincér.-És ne felejtsék el megnézni az albumot, amit az eddig itt tartott esküvőkre nyitottunk, amióta a hotel fennáll.-azzal elment.
-Biztos valami hülyeség!-mondta apu röhögve.
-De láthatjuk hány ember volt itt boldog élete nagy napján.-mondtam.-Annyira biztos nem hülyeség.
-Ellie, erre még én is azt mondom, hogy hülyeség.-mondta Robin.
-De vasárnaptól ti is a lapok között lesztek. Sok esküvő volt itt a tiétek előtt, és sok lesz utánatok is. Majd biztosan meg fogom nézni az albumot.
Apu és Robin nem tudtak erre semmit se mondani, ugyais hamarosan Daisy hupant le mellém, aki franc se tudja, hogy mikor lépett be.
-Csövi, mizu?-kérdezte.
-Mikor értetek ide?-kérdeztem.
-Nagyjából most. Anyuék épp bejelentkeznek, Marvin pedig velük van. Gondoltam addig csatlakozok hozzátok.-magyarázta.-Egy alkoholmentes koktélt kérek!-mondta a csaposnak.
-Miylen volt az út?-kérdzetem.
-Remek.-mondta kicsit sem lelkesen.
-Annyira csak nem volt rossz.-mondta Robin.
-Rosszabbul szórakoztunk, mint ti, azonban mégis jobban, mint Pennyék.-gondolkozott el.
-Azért remélem lassan Penyék is ideérnek.-bizakodtam.


*Daisy*
*fél órával később, az egyik eldugott raktárban*

-Miért hívtál ide minket?-kérdezte Luke.
A raktárban Lukeon kívül még itt volt Penny és Marvin is. Elcsórtam az esküvői albumos könyvet, hogy Pennyéknek is elmondjam, amit anyu mondott a kocsiban. Marvin beleegyezett, de azért mondta, hogy ő is ott lesz.
-Amit most mutatok nem mondhatjátok el Ellienek. Semmi esetre sem!-kötöttem a lelkükre. - Különben anyám megöl mindenkit.
-Mutassad már!-nyugtalankodott Penny.
Fellapoztam az albumot és a megadott évnél ott is volt a kép, amit kerestem. Átnyújtottam Pennyéknek, akik mint megnézték.

Robin Scherbatsky & Barney Stinson

2013

 

-Basszus!-mondta Penny, majd óvatosan visszaadta az albumot.

-Állítólag Ellie meg akarja nézni. Semmi esetre sem engedhetjük az album közelébe.-mondtam.

-Miért nem lehet kitépni a lapot?-kérdezte Luke.

-Ellie apja Barney Stinson. Mindent észrevesz, mert az apja kioktatta.-mondta Marvin, aki eddig egy mukkot nem szólt.

-Szóval? Segítetek nekünk megvédeni az albumot?-néztem a Mosby tesókra.

-Oké.-mondta Luke.

-Úgy sincs már választásom.-vonta meg a vállát Penny,

Örültem, hogy benne vannak, habár fordított reakcióra számítottam.

 

 

*Ellie*

*Farhampton hotel,előtér*

 

Alig érkezett meg Luke és Penny, máris felszívódtak. Az Eriksen gyerekeket se láttam sehol így úgy döntöttem most végiglapozom az albumot, azonban nem találtam a helyén. A recepciós szerint az előbb még itt volt. Hát bazski most nincs itt. Terveztem, hogy visszamegyek a bárba és iszok valamit, de hirtelen apuba botlottam.

-Épp téged kerestelek.-támadott le.

-Valami baj van?-kérdeztem.

-Nem semmi. De azért tudnánk beszélni valahol kettesben?

-Persze, de Robin nem fog keresni minket?

-Mondtam, hogy sétálni megyünk. Gyere.

Azzal kiléptünk a hotel ajtaján.

 

 

*a tengerparton*

 

Apu egyenesen a tengerpartra vitt le. A nap már le akart menni. A homokban sétáltunk, azonban a cipőmet le kellett vennem. Apu egyszer csak leült a homokba. Követtem a példáját. Épp a vizet néztük és én arra gondoltam, hogy emnnyire békés és csendes itt minden. Azt sajna nem tudom, hogy apu fejében mi járhatott.

-Ellie, szerinted jó ez a nyakkendő?-kérdezte.

Ez volt a legfurább kérdés, amit eddig valaha is megkérdezett tőlem.

-Persze. Miért?

-Mert ezt a nyakkendőt kell majd hordanom életem végéig. A ballagásodra, a diplomaosztódra, az esküvődre. Mindenhova. Persze vehete fel másikat is, de szerinted jól döntök most?

Nagyjából a felénél esett le, hogy igazából Robinról beszél és nem a nyakkendőről. Egy valódi megvilágosodás volt.

-A lehető legjobbat választottad apu.-mosolyogtam rá.

-Igazából nem a nyakkendőről beszéltem.

-Tudom.-nevettem.

-Nagyon szeretlek. Ugye tudod?-nézett rám.

-Én is téged.-mondtam, majd megöleltük egymást.