Szétesőben
*Ellie*
*Stinson lakás, Ellie szobája*
Este volt és épp a szobámban ücsörögtem az ágyon. A gépemet apu hazahozta a szervizből, szóval épp azon dolgoztam, hogy a gépem újra szervizbe kerüljön. :P Miután csekkoltam a facebook-ot, ahol nem volt fent senki, kikapcsoltam a gépet. Az íróasztalomra tettem a gépemet, amikor hirtelen apu lépett be.
-Szia!-mosolygott.
-Hali!
-Robin elmondta a Daisy-ügyet.
-Király.
-Az. Akarsz róla beszélni?
-Nem értem mi baja Daisy-nek.! Mi a francnak érdekli ez a téma?
-Lily mondott neki valamit, amitől állítólag még jobban beleásta magát a témába.-jött be Robin is.
-Frankó.-mondta apu.-Beszélek Lily-vel.-indult kifelé.
-nem kell, hagyd csak. majd én holnap lerendezem Daisy-t.-mondtam.
-Biztos?-kérdezte apu és Robin egyszerre.
-Biztos.
*Másnap*
*Lincoln középiskola, ebédlő*
Reggel amint beléptem a suliba Daisy-t kerestem. mivel a reggelit is a suliba eszi ezért az ebédlőbe mentem, ahol már mindenki ott volt. Nekem ugyanis van annyi eszem, hogy otthon reggelizek. Odamentem az asztalhoz, de nem ültem le.
-Szia Ell!-köszönt Luke.
Daisy-hez fordultam.
-Elárulnád, hogy mit csinálsz?-kérdeztem tőle.
-Mi?-nézett rám értetlenül.
-Ne játszd itt a hülyét! Pontosan tudod, hogy miről beszélek.
-Bocs, Ellie, de tudnom kell.
-Miért? Marvinékat nem érdekli. Miért pont téged igen?
-Mert nem szeretem, ha a barátaim titkolóznak előttem.
-Titkod van?-néztek rám egyszerre a többiek, akik eddig csak hallgattak.
-Értem. Akkor szokj hozzá. Mert még sok ilyen lesz. Ugyanis én nem mondok neked semmit.
Azzal sarkon fordultam és elmentem.
*Stinson lakás, konyha*
-Hogy ment a suli?-kérdezte Robin, amikor beléptem a konyhába suli után.
-Szarul.-ültem le az asztalhoz.
-Mi történt?-kérdezte és leült mellém.
-Kérdőre vontam Daisy-t, erre ő azt mondta, hogy nem szereti, ha a barátai titkolóznak előtte, mire én mondtam, hogy akkor sem fogom elmondani neki.
-Értem.-bólintott.
-Miért érdekli ennyire? Én nem fogom elmondani neki, csak azért, hogy boldog lehessen. Hülye vagyok én?
-Hidd el Ellie, hogy én és apukád maximálisan melletted állunk és nem fogunk mondani Daisy-nek semmit. Te tudod, apud tudja, én tudom, Lilyék és Tedék tudják. A srácok nem. És ez így van rendjén. Megesküdtünk, hogy nem mondjuk el senkinek. És tartjuk a szavunkat.
-Köszi Robin!-mondtam, majd megöleltem.
-Szívesen.-mosolygott.
*Este*
*Stinson lakás, Ellie szobája*
Este a szobámban voltam, amikor kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki, mert azt hittem apu az.
Nem apu volt. Marvin lépett a szobámba.
-Szia!-köszönt.
-Mit keresel itt?-álltam fel az ágyamról.
-Daisy eléggé kivan, amiatt, hogy összevesztetek.
-És ez az én hibám?!
-Egy szóval sem mondtam ilyet.-mentegetőzött.-De el kéne mondanod a titkod Ellie.
-Remek. Szóval már te is ezzel nyaggatsz?
-Nem nyaggatlak. De ha egy kis titok beárnyékolja a barátságunkat és széttépje, akkor mi lesz egy nagy titokkal?
-Ez egy titok Marvin! Az a titok, ami csak rám tartozik! Ha azért jöttél, hogy bűntudatot ébressz bennem és ezért én kérjek bocsánatot Daisy-től, akkor nagyon tévedsz! Elhiszem, hogy a húgod és aggódsz érte, de az Isten szerelmére nekem is vannak érzéseim! Ha a titkom miatt széthull a barátságunk, akkor hulljon! Nem, érdekel!
-Akkor szia Ellie!
-Szia!
Azzal sarkon fordult és távozott. A párnámba temettem az arcom és bőgni kezdtem. Azt éreztem csak, hogy valaki simogatja a vállamat.
-Megvagy még?-kérdezte.
-Miért rontok el én mindent apu?-néztem rá.
-Nem rontasz el semmit.
-De igen! Nem értik meg, hogy nem akarom elmondani.
-Előbb-utóbb rájönnek. Ilyen az élet.
-Az élet szar.
-Igen, tényleg szar.
-Nekik meg nincs felfogásuk, vagy megértőségük vagy tudom is én.
-Lehet. A hétvégén elmegyünk a nagyihoz.
-A nagyi még él?-kerekedett el a szemem.
-Fura mi?
-Az.
-Szóval. Elmegyünk a nagyihoz a hétvégén. meglátod fergeteges lesz.
-Fergeteges. -ismételtem.
-Fergeteges lesz?-kérdezte.
-Fergeteges lesz.-mosolyogtam, majd megöleltük egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése