2014. szeptember 19., péntek

4. fejezet

Alkudozunk...




*Stinson lakás, Ellie szobája*

Vasárnap este volt és én az idióta fizikakönyv felé görnyedve próbáltam megérteni azokat a cuccokat, amiket most fizikából veszünk. 
Tegnap a nagyinál voltunk, akin leesett az állam, mivel már életében hatvanszor összetörte kezét-lábát az öreglány, de még mindig sertepertél a konyhában. Mondjuk a kaja az ehetetlen volt,de mindegy. A nagyi megtudta apuék eljegyzésének hírét, de szegény apu húszszor magyarázta el a nagyinak, hogy nem a tyúkólban (?) akarnak összeesküdni Robinnal, hanem a templomban. Szóval a nagyi nagy nehezen lemondott a tyúkólakról és hozzálátott ahhoz, hogy keressen egy tisztességes termet, ahol majd a vacsi lesz. A tisztességes a nagyi szemszögén át azt jelenti, hogy kinézi a legdrágábbat, elmegy a tulajhoz a botjával és addig üti a szerencsétlen tulajt a bottal, amíg ingyen oda nem adja a termet. Barbár módszer, de állítólag James bácsi esküvőjén anno működött, szóval lehet, hogy majd öregként én is bevetem :D
Miután azon kaptam magam, hogy elképzeltem önmagamat 60 évvel később, ahogy 76 éves vénasszonyként járóbottal verem ki a tulajokból a szuszt az ingyen teremért becsuktam a fizikakönyvet. Ez is az idióta fizika hibája. Sátáni egy tantárgy.
Az is megfordult a fejemben, hogy kitépkedem a fizikakönyv lapjait és szarva az egész éves anyagra a lapokat vagy szétvagdosom vagy origamizni kezdek, de ez sajnos nem jött össze, mivel Robin lépett be a szobámba.
-Hogy megy a fizika?-kérdezte együttérző pillantással.
-Sátáni egy tantárgy.
-Gondoltam. Nekem sem ment.
-Szétvagdoshatom a  fizikakönyvet?-mutattam fel Robinnak a 2 hét után is érintetlen fizikakönyvet.
-Használod te ezt egyáltalán?-nézett a makulátlan tankönyvre.
-Nem. Este beteszem a táskámba, elviszem a suliba és délután hazahozom.-vontam meg a vállam, mire Robin hangosan felnevetett.
-Nos..-kezdte, miután 5 perc után abbahagyta a röhögést.-holnap nem lenne kedved eljönni velem esküvői ruhákat nézni? 
-Ruhapróba? Ez most komoly?-néztem rá kérdően.
-Igen.-bólintott Robin.
-Akkor inkább a fizika.
-Kérlek, Ellie! Apádat nem vihetem el, Lily és Tracy holnap dolgoznak, és tudom, hogy mostanában nem jössz ki jól Daisy-vel és Penny-vel.
-Oké, menjünk.-adtam be a derekamat, miután átfuttattam az agyamon a lehetőségeket.
-Köszi.-mosolygott, majd odajött hozzám és megölelt.
A kanadaiak folyton ölelgetnek mindenkit? Mert esküszöm, amióta ismerem Robint mindig maikor elmegyek valahova vele örömből megölel. Legközelebb bevetem apunál. Miután Robin távozott a szobámból, kisvártatva apu lépett be.
-Sziaaa apuuuuu.-kezdtem nyújtani.
-Mit akarsz?-tért egyből a lényegre.
-Segíts, hogy kimentsem magam valahogy a Robinnal való holnapi esküvői ruhanézegetés alól.
-Nem, mert megbeszéltem vele, hogy elmész vele önként és dalolva.
-Én ilyet nem mondtam! És nem megyek se önként, se dalolva!
-Hogy megy a fizika?-kérdezte vigyorogva.
-Még mindig sátáni tantárgy.
-Alkut ajánlok.
-Hallgatlak.
-Elmész Robinnal ruhát próbálni, cserébe lehetsz a koszorúslány.
-Ebbe én nem megyek bele! Hülye vagyok én?
-Oké, akkor mondhatsz beszédet az esküvőn.
-Apa!
-Alkudoztok?-lépett be Robin a szobába a kezében egy popcornos tállal.
-Igen.-mondta apu.
-Szupi! Akkor maradok.-mondta, majd leült az ágyamra.
Az alkudozás köztem és apa közt mindkét fél szemében másként van értelmezve. Apu szerint motivál, hogy csináljam meg, szerintem meg kínzás, mert mindig idiótán alkudozik.
-Akkor, ha nem mész el, kitagadlak!-folytatta apu.
-Ahhoz túlságosan szeretsz.
-A nagyinál fogsz lakni.
-Szétüt a botjával.
-Ted-hez költözöl.
-Akkor meg én ütlek szét.
Kaptam olyat, hogy leborotválja a fejem, bead egy cirkusznak, tejüzembe kell dolgoznom, de a végén apu mégis beadja a derekát. Nagyjából így:
-Oké. Akkor ha hazaért csinálunk popcornt és ketten lehuppanunk a kanapéra és megnézünk egy filmet.
-Áll az alku.-mondtam mosolyogva, majd megöleltünk egymást.

*Másnap*
*Este*
*Stinson lakás, Ellie szobája*

Ma túléltem egy duplafizikát ( ki az a retardált barom aki duplafizikát csinált?) utána pedig elmentem Robinnal esküvői ruhát nézni. Egy rakat ruhát felpróbált, de aztán a végén a fantasztikus ízlésemnem köszönhetően megtalálta a perfect ruháját.
Küldött egy fotót Lily-nek is, aki a telefonba sikoltozott, hogy "EZ rohadt jó!" és "Nekem is ilyen kellett volna!" stb.
Este egy nagy tál popcornnal leültünk apuval a tv elé és megnéztünk egy baszott jó filmet, amiből aztán két baszott jó film lett. 
Összefoglalva: A duplafizikától eltekintve irtó jó nap volt.

*Daisy*
*Eriksen lakás*

Épp a szobámban írtam a házit, amikor Marvin lépett be.
-Oké. Én ezt nem bírom tovább!-akadt ki hirtelen.
-Mit?-néztem fel a matekkönyvből.
-Ki kell békülnötök Ellie-vel! Szállj már le arról az istenverte titokról!
-Miért mondod ezt pont most? Ellie-nek nem kéne, hogy titkolózzon előttünk.
-Daisy, az egy olyan titok, ami csak a családjára tartozik.-lépett be anyu, mögötte pedig apu állt.
-Marvin-nak igaza van Daisy-mondta apu.-Az a titok Ellie-re és a családjára tartozik.
-De hazudott nekünk.-mondtam.
-Ellie-nek van egy magánélete kincsem, amibe nekünk nincs betekintésünk. Ellie sem zaklatja a te magánéletedet.-mondta anyu.
-Oké, majd holnap beszélek vele.-adtam be a derekam.

2014. szeptember 6., szombat

3. fejezet

Szétesőben



*Ellie*
*Stinson lakás, Ellie szobája*

Este volt és épp a szobámban ücsörögtem az ágyon. A gépemet apu hazahozta a szervizből, szóval épp azon dolgoztam, hogy a gépem újra szervizbe kerüljön. :P Miután csekkoltam a facebook-ot, ahol nem volt fent senki, kikapcsoltam a gépet. Az íróasztalomra tettem a gépemet, amikor hirtelen apu lépett be.
-Szia!-mosolygott.
-Hali!
-Robin elmondta a Daisy-ügyet.
-Király.
-Az. Akarsz róla beszélni?
-Nem értem mi baja Daisy-nek.! Mi a francnak érdekli ez a téma?
-Lily mondott neki valamit, amitől állítólag még jobban beleásta magát a témába.-jött be Robin is.
-Frankó.-mondta apu.-Beszélek Lily-vel.-indult kifelé.
-nem kell, hagyd csak. majd én holnap lerendezem Daisy-t.-mondtam.
-Biztos?-kérdezte apu és Robin egyszerre.
-Biztos.


*Másnap*
*Lincoln középiskola, ebédlő*

Reggel amint beléptem a suliba Daisy-t kerestem. mivel a reggelit is a suliba eszi ezért az ebédlőbe mentem, ahol már mindenki ott volt. Nekem ugyanis van annyi eszem, hogy otthon reggelizek. Odamentem az asztalhoz, de nem ültem le.
-Szia Ell!-köszönt Luke.
Daisy-hez fordultam.
-Elárulnád, hogy mit csinálsz?-kérdeztem tőle.
-Mi?-nézett rám értetlenül.
-Ne játszd itt a hülyét! Pontosan tudod, hogy miről beszélek.
-Bocs, Ellie, de tudnom kell.
-Miért? Marvinékat nem érdekli. Miért pont téged igen?
-Mert nem szeretem, ha a barátaim titkolóznak előttem.
-Titkod van?-néztek rám egyszerre a többiek, akik eddig csak hallgattak.
-Értem. Akkor szokj hozzá. Mert még sok ilyen lesz. Ugyanis én nem mondok neked semmit.
Azzal sarkon fordultam és elmentem.


*Stinson lakás, konyha*

-Hogy ment a suli?-kérdezte Robin, amikor beléptem a konyhába suli után.
-Szarul.-ültem le az asztalhoz.
-Mi történt?-kérdezte és leült mellém.
-Kérdőre vontam Daisy-t, erre ő azt mondta, hogy nem szereti, ha a barátai titkolóznak előtte, mire én mondtam, hogy akkor sem fogom elmondani neki.
-Értem.-bólintott.
-Miért érdekli ennyire? Én nem fogom elmondani neki, csak azért, hogy boldog lehessen.  Hülye vagyok én?
-Hidd el Ellie, hogy én és apukád maximálisan melletted állunk és nem fogunk mondani Daisy-nek semmit. Te tudod, apud tudja, én tudom, Lilyék és Tedék tudják. A srácok nem. És ez így van rendjén. Megesküdtünk, hogy nem mondjuk el senkinek. És tartjuk a szavunkat.
-Köszi Robin!-mondtam, majd megöleltem.
-Szívesen.-mosolygott.


*Este*
*Stinson lakás, Ellie szobája*

Este a szobámban voltam, amikor kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki, mert azt hittem apu az.
Nem apu volt. Marvin lépett a szobámba.
-Szia!-köszönt.
-Mit keresel itt?-álltam fel az ágyamról.
-Daisy eléggé kivan, amiatt, hogy összevesztetek.
-És ez az én hibám?!
-Egy szóval sem mondtam ilyet.-mentegetőzött.-De el kéne mondanod a titkod Ellie.
-Remek. Szóval már te is ezzel nyaggatsz?
-Nem nyaggatlak. De ha egy kis titok beárnyékolja a barátságunkat és széttépje, akkor mi lesz egy nagy titokkal?
-Ez egy titok Marvin! Az a titok, ami csak rám tartozik! Ha azért jöttél, hogy bűntudatot ébressz bennem és ezért én kérjek bocsánatot Daisy-től, akkor nagyon tévedsz! Elhiszem, hogy a húgod és aggódsz érte, de az Isten szerelmére nekem is vannak érzéseim! Ha a titkom miatt széthull a barátságunk, akkor hulljon! Nem, érdekel!
-Akkor szia Ellie!
-Szia!
Azzal sarkon fordult és távozott. A párnámba temettem az arcom és bőgni kezdtem. Azt éreztem csak, hogy valaki simogatja a vállamat. 
-Megvagy még?-kérdezte.
-Miért rontok el én mindent apu?-néztem rá.
-Nem rontasz el semmit.
-De igen! Nem értik meg, hogy nem akarom elmondani. 
-Előbb-utóbb rájönnek. Ilyen az élet.
-Az élet szar.
-Igen, tényleg szar.
-Nekik meg nincs felfogásuk, vagy megértőségük vagy tudom is én.
-Lehet. A hétvégén elmegyünk a nagyihoz.
-A nagyi még él?-kerekedett el a szemem.
-Fura mi?
-Az.
-Szóval. Elmegyünk a nagyihoz a hétvégén. meglátod fergeteges lesz.
-Fergeteges. -ismételtem.
-Fergeteges lesz?-kérdezte.
-Fergeteges lesz.-mosolyogtam, majd megöleltük egymást.