2014. szeptember 19., péntek

4. fejezet

Alkudozunk...




*Stinson lakás, Ellie szobája*

Vasárnap este volt és én az idióta fizikakönyv felé görnyedve próbáltam megérteni azokat a cuccokat, amiket most fizikából veszünk. 
Tegnap a nagyinál voltunk, akin leesett az állam, mivel már életében hatvanszor összetörte kezét-lábát az öreglány, de még mindig sertepertél a konyhában. Mondjuk a kaja az ehetetlen volt,de mindegy. A nagyi megtudta apuék eljegyzésének hírét, de szegény apu húszszor magyarázta el a nagyinak, hogy nem a tyúkólban (?) akarnak összeesküdni Robinnal, hanem a templomban. Szóval a nagyi nagy nehezen lemondott a tyúkólakról és hozzálátott ahhoz, hogy keressen egy tisztességes termet, ahol majd a vacsi lesz. A tisztességes a nagyi szemszögén át azt jelenti, hogy kinézi a legdrágábbat, elmegy a tulajhoz a botjával és addig üti a szerencsétlen tulajt a bottal, amíg ingyen oda nem adja a termet. Barbár módszer, de állítólag James bácsi esküvőjén anno működött, szóval lehet, hogy majd öregként én is bevetem :D
Miután azon kaptam magam, hogy elképzeltem önmagamat 60 évvel később, ahogy 76 éves vénasszonyként járóbottal verem ki a tulajokból a szuszt az ingyen teremért becsuktam a fizikakönyvet. Ez is az idióta fizika hibája. Sátáni egy tantárgy.
Az is megfordult a fejemben, hogy kitépkedem a fizikakönyv lapjait és szarva az egész éves anyagra a lapokat vagy szétvagdosom vagy origamizni kezdek, de ez sajnos nem jött össze, mivel Robin lépett be a szobámba.
-Hogy megy a fizika?-kérdezte együttérző pillantással.
-Sátáni egy tantárgy.
-Gondoltam. Nekem sem ment.
-Szétvagdoshatom a  fizikakönyvet?-mutattam fel Robinnak a 2 hét után is érintetlen fizikakönyvet.
-Használod te ezt egyáltalán?-nézett a makulátlan tankönyvre.
-Nem. Este beteszem a táskámba, elviszem a suliba és délután hazahozom.-vontam meg a vállam, mire Robin hangosan felnevetett.
-Nos..-kezdte, miután 5 perc után abbahagyta a röhögést.-holnap nem lenne kedved eljönni velem esküvői ruhákat nézni? 
-Ruhapróba? Ez most komoly?-néztem rá kérdően.
-Igen.-bólintott Robin.
-Akkor inkább a fizika.
-Kérlek, Ellie! Apádat nem vihetem el, Lily és Tracy holnap dolgoznak, és tudom, hogy mostanában nem jössz ki jól Daisy-vel és Penny-vel.
-Oké, menjünk.-adtam be a derekamat, miután átfuttattam az agyamon a lehetőségeket.
-Köszi.-mosolygott, majd odajött hozzám és megölelt.
A kanadaiak folyton ölelgetnek mindenkit? Mert esküszöm, amióta ismerem Robint mindig maikor elmegyek valahova vele örömből megölel. Legközelebb bevetem apunál. Miután Robin távozott a szobámból, kisvártatva apu lépett be.
-Sziaaa apuuuuu.-kezdtem nyújtani.
-Mit akarsz?-tért egyből a lényegre.
-Segíts, hogy kimentsem magam valahogy a Robinnal való holnapi esküvői ruhanézegetés alól.
-Nem, mert megbeszéltem vele, hogy elmész vele önként és dalolva.
-Én ilyet nem mondtam! És nem megyek se önként, se dalolva!
-Hogy megy a fizika?-kérdezte vigyorogva.
-Még mindig sátáni tantárgy.
-Alkut ajánlok.
-Hallgatlak.
-Elmész Robinnal ruhát próbálni, cserébe lehetsz a koszorúslány.
-Ebbe én nem megyek bele! Hülye vagyok én?
-Oké, akkor mondhatsz beszédet az esküvőn.
-Apa!
-Alkudoztok?-lépett be Robin a szobába a kezében egy popcornos tállal.
-Igen.-mondta apu.
-Szupi! Akkor maradok.-mondta, majd leült az ágyamra.
Az alkudozás köztem és apa közt mindkét fél szemében másként van értelmezve. Apu szerint motivál, hogy csináljam meg, szerintem meg kínzás, mert mindig idiótán alkudozik.
-Akkor, ha nem mész el, kitagadlak!-folytatta apu.
-Ahhoz túlságosan szeretsz.
-A nagyinál fogsz lakni.
-Szétüt a botjával.
-Ted-hez költözöl.
-Akkor meg én ütlek szét.
Kaptam olyat, hogy leborotválja a fejem, bead egy cirkusznak, tejüzembe kell dolgoznom, de a végén apu mégis beadja a derekát. Nagyjából így:
-Oké. Akkor ha hazaért csinálunk popcornt és ketten lehuppanunk a kanapéra és megnézünk egy filmet.
-Áll az alku.-mondtam mosolyogva, majd megöleltünk egymást.

*Másnap*
*Este*
*Stinson lakás, Ellie szobája*

Ma túléltem egy duplafizikát ( ki az a retardált barom aki duplafizikát csinált?) utána pedig elmentem Robinnal esküvői ruhát nézni. Egy rakat ruhát felpróbált, de aztán a végén a fantasztikus ízlésemnem köszönhetően megtalálta a perfect ruháját.
Küldött egy fotót Lily-nek is, aki a telefonba sikoltozott, hogy "EZ rohadt jó!" és "Nekem is ilyen kellett volna!" stb.
Este egy nagy tál popcornnal leültünk apuval a tv elé és megnéztünk egy baszott jó filmet, amiből aztán két baszott jó film lett. 
Összefoglalva: A duplafizikától eltekintve irtó jó nap volt.

*Daisy*
*Eriksen lakás*

Épp a szobámban írtam a házit, amikor Marvin lépett be.
-Oké. Én ezt nem bírom tovább!-akadt ki hirtelen.
-Mit?-néztem fel a matekkönyvből.
-Ki kell békülnötök Ellie-vel! Szállj már le arról az istenverte titokról!
-Miért mondod ezt pont most? Ellie-nek nem kéne, hogy titkolózzon előttünk.
-Daisy, az egy olyan titok, ami csak a családjára tartozik.-lépett be anyu, mögötte pedig apu állt.
-Marvin-nak igaza van Daisy-mondta apu.-Az a titok Ellie-re és a családjára tartozik.
-De hazudott nekünk.-mondtam.
-Ellie-nek van egy magánélete kincsem, amibe nekünk nincs betekintésünk. Ellie sem zaklatja a te magánéletedet.-mondta anyu.
-Oké, majd holnap beszélek vele.-adtam be a derekam.

2014. szeptember 6., szombat

3. fejezet

Szétesőben



*Ellie*
*Stinson lakás, Ellie szobája*

Este volt és épp a szobámban ücsörögtem az ágyon. A gépemet apu hazahozta a szervizből, szóval épp azon dolgoztam, hogy a gépem újra szervizbe kerüljön. :P Miután csekkoltam a facebook-ot, ahol nem volt fent senki, kikapcsoltam a gépet. Az íróasztalomra tettem a gépemet, amikor hirtelen apu lépett be.
-Szia!-mosolygott.
-Hali!
-Robin elmondta a Daisy-ügyet.
-Király.
-Az. Akarsz róla beszélni?
-Nem értem mi baja Daisy-nek.! Mi a francnak érdekli ez a téma?
-Lily mondott neki valamit, amitől állítólag még jobban beleásta magát a témába.-jött be Robin is.
-Frankó.-mondta apu.-Beszélek Lily-vel.-indult kifelé.
-nem kell, hagyd csak. majd én holnap lerendezem Daisy-t.-mondtam.
-Biztos?-kérdezte apu és Robin egyszerre.
-Biztos.


*Másnap*
*Lincoln középiskola, ebédlő*

Reggel amint beléptem a suliba Daisy-t kerestem. mivel a reggelit is a suliba eszi ezért az ebédlőbe mentem, ahol már mindenki ott volt. Nekem ugyanis van annyi eszem, hogy otthon reggelizek. Odamentem az asztalhoz, de nem ültem le.
-Szia Ell!-köszönt Luke.
Daisy-hez fordultam.
-Elárulnád, hogy mit csinálsz?-kérdeztem tőle.
-Mi?-nézett rám értetlenül.
-Ne játszd itt a hülyét! Pontosan tudod, hogy miről beszélek.
-Bocs, Ellie, de tudnom kell.
-Miért? Marvinékat nem érdekli. Miért pont téged igen?
-Mert nem szeretem, ha a barátaim titkolóznak előttem.
-Titkod van?-néztek rám egyszerre a többiek, akik eddig csak hallgattak.
-Értem. Akkor szokj hozzá. Mert még sok ilyen lesz. Ugyanis én nem mondok neked semmit.
Azzal sarkon fordultam és elmentem.


*Stinson lakás, konyha*

-Hogy ment a suli?-kérdezte Robin, amikor beléptem a konyhába suli után.
-Szarul.-ültem le az asztalhoz.
-Mi történt?-kérdezte és leült mellém.
-Kérdőre vontam Daisy-t, erre ő azt mondta, hogy nem szereti, ha a barátai titkolóznak előtte, mire én mondtam, hogy akkor sem fogom elmondani neki.
-Értem.-bólintott.
-Miért érdekli ennyire? Én nem fogom elmondani neki, csak azért, hogy boldog lehessen.  Hülye vagyok én?
-Hidd el Ellie, hogy én és apukád maximálisan melletted állunk és nem fogunk mondani Daisy-nek semmit. Te tudod, apud tudja, én tudom, Lilyék és Tedék tudják. A srácok nem. És ez így van rendjén. Megesküdtünk, hogy nem mondjuk el senkinek. És tartjuk a szavunkat.
-Köszi Robin!-mondtam, majd megöleltem.
-Szívesen.-mosolygott.


*Este*
*Stinson lakás, Ellie szobája*

Este a szobámban voltam, amikor kopogtattak.
-Gyere!-szóltam ki, mert azt hittem apu az.
Nem apu volt. Marvin lépett a szobámba.
-Szia!-köszönt.
-Mit keresel itt?-álltam fel az ágyamról.
-Daisy eléggé kivan, amiatt, hogy összevesztetek.
-És ez az én hibám?!
-Egy szóval sem mondtam ilyet.-mentegetőzött.-De el kéne mondanod a titkod Ellie.
-Remek. Szóval már te is ezzel nyaggatsz?
-Nem nyaggatlak. De ha egy kis titok beárnyékolja a barátságunkat és széttépje, akkor mi lesz egy nagy titokkal?
-Ez egy titok Marvin! Az a titok, ami csak rám tartozik! Ha azért jöttél, hogy bűntudatot ébressz bennem és ezért én kérjek bocsánatot Daisy-től, akkor nagyon tévedsz! Elhiszem, hogy a húgod és aggódsz érte, de az Isten szerelmére nekem is vannak érzéseim! Ha a titkom miatt széthull a barátságunk, akkor hulljon! Nem, érdekel!
-Akkor szia Ellie!
-Szia!
Azzal sarkon fordult és távozott. A párnámba temettem az arcom és bőgni kezdtem. Azt éreztem csak, hogy valaki simogatja a vállamat. 
-Megvagy még?-kérdezte.
-Miért rontok el én mindent apu?-néztem rá.
-Nem rontasz el semmit.
-De igen! Nem értik meg, hogy nem akarom elmondani. 
-Előbb-utóbb rájönnek. Ilyen az élet.
-Az élet szar.
-Igen, tényleg szar.
-Nekik meg nincs felfogásuk, vagy megértőségük vagy tudom is én.
-Lehet. A hétvégén elmegyünk a nagyihoz.
-A nagyi még él?-kerekedett el a szemem.
-Fura mi?
-Az.
-Szóval. Elmegyünk a nagyihoz a hétvégén. meglátod fergeteges lesz.
-Fergeteges. -ismételtem.
-Fergeteges lesz?-kérdezte.
-Fergeteges lesz.-mosolyogtam, majd megöleltük egymást.

2014. augusztus 30., szombat

2. fejezet

Ügyvéd leszek!




-Eljegyeztem Robint.
-Tessék????
-Jól hallottad. Megkértem a kezét.
-Tessék????
-Ellie nem érted az eljegyzés fogalmát? Oké, akkor elmagyarázom. Gyűrűt húztam Robin ujjára, amivel azt bizonyítom, hogy elveszem. Vagyis a feleségem lesz.
-Mit csináltál, apu????
-Mi?-hőkölt vissza.-Azt hittem, hogy szereted Robint.
-Szeretem is és el is fogadtam azt, hogy jártok, de akkor sem egy palacsintavacsi utáni dugás közben kellett volna megkérned a kezét.
-Először is a palacsintavacsi és a dugás közben kértem meg a kezét. Másodszor pedig én szeretem. 
-Akkor vedd el.
-Tényleg?-kerekedett el a szeme.
-Igen.-mosolyogtam.
Apu nem szólt semmit, csak átölelt.


*Lincoln középiskola, ebédlő*

-Tényleg???-kérdezte Daisy miután elmeséltem neki az egész sztorit.
-Igen.-bólintottam.
-Ez hihetetlen.-mondta Luke is.
-Ugyan már! Előbb-utóbb várható volt, hogy ez lesz.-mondta Penny.
-Hol van Marvin?-kérdeztem, mivel a társaságunkból csak ő hiányzott.
-A szakkörök között vadászik még mindig. Meg akarja találni a neki megfelelőt.
-Akkor mégse lesz vadászpilóta?-kérdeztem, mire Daisy röhögve a fejét rázta.
Mivel szeptemberbe kéne szakkört választani rajtam és Marvinon kívül még mindenki talált. Daisy színjátszós lesz, Penny énekkaros, Luke belépett a focicsapatba. Ami Marvint illeti ő mindig a szakkörök között válogat. Ha rajta múlott volna már lehetett volna vadászpilóta, komikus, utcaseprő, sőt még nindzsatestőr is. Én még nem választottam, de apu azt mondta, hogy szarjak rá, ha nem találok nekem valót. Szóval Marvinnal ellentétben én szarok rá. Ezzel az emlegetett szamár már be is sietett az ebédlőbe és az asztalunk felé szaladt.
-Na mi leszel most? Építész?-kérdezte Luke röhögve. (Ennyit arról, hogy az apja mellesleg építész :P)
-Nem. -mondta Marvin.-Ügyvéd leszek!
-Ügyvéd?-kérdeztük mind egyszerre.
-Igen, ügyvéd.-mondta, majd leült az asztalhoz.
-Ez hogy jött?-kérdezte Penny.
Erre Marvin ledobott egy papírt az asztalra.
-Vitaszakkör?-kérdeztem, miután elolvastam.
-Pontosan.
-Hogy segít a vitaszakkör abban, hogy ügyvéd legyél?-kérdezte Luke.
-Az ügyvéd vitatkozik. Szóval segít vitatkozni.
-Basszus.-csapott a fejére Penny.
-Most mi van?-kérdezte Marvin.-Vagy ez vagy mehettem volna hasbeszélőnek.
-Akkor menj vitatkozni.-vonta meg a vállát Daisy.


*Lincoln középiskola, folyosó*

A szekrényemnél pakolásztam, amikor hirtelen Daisy jelent meg mellettem.
-Szerinted jó ötlet, hogy Marvin vitatkozni megy?-kérdezte.
-Mióta lettél te az idősebb?-néztem rá majd elröhögtem magam, de Daisy nem nevetett.
-Ez nem vicces Ellie! Marvin nem mehet vitatkozni.
-Daisy, Marvin már elment az összes szakkörre. A szakkört ajánló nő távoltartási végzést szerez ellene, ha még egyszer visszamegy hozzá.
-De akkor is. nem mehet vitázni.
-Most ez tetszik neki.
-Igen. MOST! De lehet, hogy 2 nap múlva már nőket akar lefektetni mindene ste, mint ahogy apud.
-Na ebből elég!-csaptam be a szekrényem ajtaját, amitől Daisy hátrahőkölt.-Tudod minden egyes beszélgetésünk folyamán itt lyukadsz ki! Nem tudom miért, de nekem már rohadtul elegem van belőle! Apu megváltozott. Már nem olyan. Szóval leszállhatnál erről a témáról.
-Bocs, de ez a változás kötődik valamihez és én nem tudom, hogy mihez.
-Belehalsz, ha van olyan valami, amit te nem tudsz? Én tudom az a lényeg. Te pedig ne akard tudni!
Azzal otthagytam.


*Stinson lakás*

Amikor hazaértem otthon nem aput találtam, hanem Robint.
-Szia Ellie!-köszönt.
-Hali! apu?
-Dolgozik.
-Értem. Robin kérdezhetek valamit?
-Ha az eljegyzésről van szó...
-Nem, nem arról.
-Akkor miről?-nézett rám furcsán.
Leültünk a kanapéra.
-Marvin kitalálta, hogy ügyvéd lesz és Daisy megint apu múltjánál kötött ki. Szerintem zavarja, hogy nem tudja, hogy mitől.
-Most ügyvéd akar lenni? Tegnap még óvónő akart lenni.
-Ő Marvin.-vontam meg a vállam.-De mit szólsz Daisy-hez.
-Szerintem daisy-t zavarja, hogy nem tudja azt, amit mi tudunk.
-De se Luke, se Penny, se Marvin nem tudja. Őket miért nem zavarja?
-Daisy kíváncsi. Biztos Lily-ék el fogják mondani neki, ha alkalmasnak találni.


*Daisy*
*Eriksen lakás, konyha*

-Anya kérdezhetek valamit?-kérdeztem anyut.
-Persze.-mosolygott.
-Ugye Marvin most ügyvéd akar lenni.
-Igen.
-Mi van, ha 2 nap múlva azt akarja csinálni, mint régen Barney bácsi?
-Daisy, biztos vagyok benne, hogy Marvin nem fog ilyeneket csinálni.
-Tudom, már Barney bácsi se csinálja. De miért változott meg?
-Kérdezd meg ellie-t.
-Ellie nekem esett, mert szerinte túl kíváncsi vagyok.
-Oké, akkor elárulok neked valamit.
-Jó.
-Barney bácsi tényleg csinálta azokat a dolgokat régen. De történt egy sorsdöntő pillanat az életében, ami jó útra térítette.
-Mi volt az?
-Azt mondtam, hogy elárulok valamit, de nem az egész sztorit.
-Értem. Kösz anya.
-Szívesen.

2014. augusztus 26., kedd

1. fejezet

Kezdet!




*Ellie*
*New York, Working Turmixos*

-ELLIE! FIGYELSZ???
Lebegtette előttem a kezét Daisy.
-Figyelek.-erősítettem meg.
-Miről van szó?-kérdezte.
-Foggalmam sincs.-vontam meg a vállam.
-Akkor még se figyelsz.
-Oké, tényleg nem figyeltem.
-Miért nem figyelsz soha?-kérdezte.
-Figyelj, Daisy. Ezt a témát a tesóddal kéne megbeszélned.
-Nem beszélhetem meg Marvinnal azt, hogy beleestem egy srácba. Mivel a bátyám mindentől meg akar védeni.
-Neked legalább van tesód. Én örülnék, ha olyan tesóm lenne, mint Marvin.
-Neked ott az apád! Ő mindentől megvéd, nem?
-Ismered apámat.
-Ja, akkor lett józan, amikor megszülettél.
Ha eddig azt hittem Daisy normálisan kezeli a helyzetemet, akkor most ütött belém az a felismerés, hogy Daisy egyáltalán nem kezeli rendesen a helyzetemet. Most kéne lelépnem. És le is lépek.
-Figyi, most mennem kell.-mondtam.
-Nem maradsz még egy kicsit? Mindjárt végeznek a többiek is.
-Nem, mennem kell. De üdvözlöm őket.
Szóval elköszöntem Daisy-től és hazamentem.

*Stinson lakás*

Beléptem a lakásba.
-Na ki a király?-ordított ki apu a konyhából.
Ledobtam a táskámat a kanapéra és bementem a konyhába. Apu épp palacsintát sütött.
-Te mit csinálsz?-néztem rá.
-Palacsintát. Na ki a király?
-Hát nem te leszel, ha felégeted a konyhát.-mondtam, majd felültem a konyhapultra.
-Oké. Akkor elmagyarázom.-mondta és elzárta a sütőt.
-Hallgatlak.-álltam készen.
-Oké, akkor tudod, hogy Robin kanadai.
-Ez még az én agyamig is eljutott.
-Elhatároztam, hogy...
-Veszel neki halat?
-Nem!
-Veszel neki nyakláncot?
-Tudtad, hogy a...
-Halak és a csajok közti 24 hasonlóság egyike, hogy mindkettőt vonzzák a fényes tárgyak?-vigyorogtam.
-Nem vagy vicces.
-Oké, miről van szó?
-Úgy gondoltam, hogy meglepem Robint egy romantikus vacsorával.
-A palacsinta mióta vacsora? És mióta romantikus?
-Robin kanadai és úgy gondoltam, hogy csinálok neki amerikai palacsintát.
-Hajrá! Csak a konyhát ne gyújtsd fel.
-Gyújtottam már fel a konyhát?
-Muszáj válaszolnom erre a kérdésre?
-Amúgy honnan jutottak eszedbe a halak?
-Passz. Elkérhetem a gépedet? Az enyém még szervízben van.
-Oké. De félbehagytam a munkámat, szóval lehetőleg ne zárd be.
-Apa.
-Igen?
-Az egy blog.
-Nem regélem, hogy mi, mert már megtettem egy párszor. A lényeg annyi, hogy ne zárd be.
-Oké.
-És maradj itt. lehet, hogy felgyújtom a konyhát.
-Nem is te lennél.-mosolyogtam.-De azért ne dugjatok a konyhakövön.
-Nem dugok Robinnal a konyhakövön.
-De tervezted.
-Igen, de most eldöntöttem, hogy nem dugunk a konyhakövön.

*Másnap*
*Stinson lakás, konyha*

-Dugtatok a konyhakövön, mi?-kérdeztem aput reggel.
-Igen.
-Hallottam.
-Ennyire hangos volt?
-Nem apu, annyira halk volt, hogy hallkészüléket kellett használom, hogy meghalljam.
-Elvigyelek a fülészetre?
-Nem!
-Akkor nincs is semmi probléma.
-Jesszus.-forgattam a szemeimet.
-Ellie, el kell mondanom valamit.
-Nem szedem ki a használt óvszert a konyhaszekrény alól.
-Azt már kihorgásztam. De amit most akarok mondani az fontos.
-Hallgatlak.-figyeltem, mert apu most tényleg komolyan beszélt.
-Eljegyeztem Robint.
-Tessék???????