2. fejezet

Ügyvéd leszek!

-Eljegyeztem Robint.

-Tessék????

-Jól hallottad. Megkértem a kezét.

-Tessék????

-Ellie nem érted az eljegyzés fogalmát? Oké, akkor elmagyarázom. Gyűrűt húztam Robin ujjára, amivel azt bizonyítom, hogy elveszem. Vagyis a feleségem lesz.

-Mit csináltál, apu????

-Mi?-hőkölt vissza.-Azt hittem, hogy szereted Robint.

-Szeretem is és el is fogadtam azt, hogy jártok, de akkor sem egy palacsintavacsi utáni dugás közben kellett volna megkérned a kezét.

-Először is a palacsintavacsi és a dugás közben kértem meg a kezét. Másodszor pedig én szeretem. 

-Akkor vedd el.

-Tényleg?-kerekedett el a szeme.

-Igen.-mosolyogtam.

Apu nem szólt semmit, csak átölelt.


*Lincoln középiskola, ebédlő*

-Tényleg???-kérdezte Daisy miután elmeséltem neki az egész sztorit.
-Igen.-bólintottam.
-Ez hihetetlen.-mondta Luke is.
-Ugyan már! Előbb-utóbb várható volt, hogy ez lesz.-mondta Penny.
-Hol van Marvin?-kérdeztem, mivel a társaságunkból csak ő hiányzott.
-A szakkörök között vadászik még mindig. Meg akarja találni a neki megfelelőt.
-Akkor mégse lesz vadászpilóta?-kérdeztem, mire Daisy röhögve a fejét rázta.
Mivel szeptemberbe kéne szakkört választani rajtam és Marvinon kívül még mindenki talált. Daisy színjátszós lesz, Penny énekkaros, Luke belépett a focicsapatba. Ami Marvint illeti ő mindig a szakkörök között válogat. Ha rajta múlott volna már lehetett volna vadászpilóta, komikus, utcaseprő, sőt még nindzsatestőr is. Én még nem választottam, de apu azt mondta, hogy szarjak rá, ha nem találok nekem valót. Szóval Marvinnal ellentétben én szarok rá. Ezzel az emlegetett szamár már be is sietett az ebédlőbe és az asztalunk felé szaladt.
-Na mi leszel most? Építész?-kérdezte Luke röhögve. (Ennyit arról, hogy az apja mellesleg építész :P)
-Nem. -mondta Marvin.-Ügyvéd leszek!
-Ügyvéd?-kérdeztük mind egyszerre.
-Igen, ügyvéd.-mondta, majd leült az asztalhoz.
-Ez hogy jött?-kérdezte Penny.
Erre Marvin ledobott egy papírt az asztalra.
-Vitaszakkör?-kérdeztem, miután elolvastam.
-Pontosan.
-Hogy segít a vitaszakkör abban, hogy ügyvéd legyél?-kérdezte Luke.
-Az ügyvéd vitatkozik. Szóval segít vitatkozni.
-Basszus.-csapott a fejére Penny.
-Most mi van?-kérdezte Marvin.-Vagy ez vagy mehettem volna hasbeszélőnek.
-Akkor menj vitatkozni.-vonta meg a vállát Daisy.


*Lincoln középiskola, folyosó*

A szekrényemnél pakolásztam, amikor hirtelen Daisy jelent meg mellettem.
-Szerinted jó ötlet, hogy Marvin vitatkozni megy?-kérdezte.
-Mióta lettél te az idősebb?-néztem rá majd elröhögtem magam, de Daisy nem nevetett.
-Ez nem vicces Ellie! Marvin nem mehet vitatkozni.
-Daisy, Marvin már elment az összes szakkörre. A szakkört ajánló nő távoltartási végzést szerez ellene, ha még egyszer visszamegy hozzá.
-De akkor is. nem mehet vitázni.
-Most ez tetszik neki.
-Igen. MOST! De lehet, hogy 2 nap múlva már nőket akar lefektetni mindene ste, mint ahogy apud.
-Na ebből elég!-csaptam be a szekrényem ajtaját, amitől Daisy hátrahőkölt.-Tudod minden egyes beszélgetésünk folyamán itt lyukadsz ki! Nem tudom miért, de nekem már rohadtul elegem van belőle! Apu megváltozott. Már nem olyan. Szóval leszállhatnál erről a témáról.
-Bocs, de ez a változás kötődik valamihez és én nem tudom, hogy mihez.
-Belehalsz, ha van olyan valami, amit te nem tudsz? Én tudom az a lényeg. Te pedig ne akard tudni!
Azzal otthagytam.


*Stinson lakás*

Amikor hazaértem otthon nem aput találtam, hanem Robint.
-Szia Ellie!-köszönt.
-Hali! apu?
-Dolgozik.
-Értem. Robin kérdezhetek valamit?
-Ha az eljegyzésről van szó...
-Nem, nem arról.
-Akkor miről?-nézett rám furcsán.
Leültünk a kanapéra.
-Marvin kitalálta, hogy ügyvéd lesz és Daisy megint apu múltjánál kötött ki. Szerintem zavarja, hogy nem tudja, hogy mitől.
-Most ügyvéd akar lenni? Tegnap még óvónő akart lenni.
-Ő Marvin.-vontam meg a vállam.-De mit szólsz Daisy-hez.
-Szerintem daisy-t zavarja, hogy nem tudja azt, amit mi tudunk.
-De se Luke, se Penny, se Marvin nem tudja. Őket miért nem zavarja?
-Daisy kíváncsi. Biztos Lily-ék el fogják mondani neki, ha alkalmasnak találni.


*Daisy*
*Eriksen lakás, konyha*

-Anya kérdezhetek valamit?-kérdeztem anyut.
-Persze.-mosolygott.
-Ugye Marvin most ügyvéd akar lenni.
-Igen.
-Mi van, ha 2 nap múlva azt akarja csinálni, mint régen Barney bácsi?
-Daisy, biztos vagyok benne, hogy Marvin nem fog ilyeneket csinálni.
-Tudom, már Barney bácsi se csinálja. De miért változott meg?
-Kérdezd meg ellie-t.
-Ellie nekem esett, mert szerinte túl kíváncsi vagyok.
-Oké, akkor elárulok neked valamit.
-Jó.
-Barney bácsi tényleg csinálta azokat a dolgokat régen. De történt egy sorsdöntő pillanat az életében, ami jó útra térítette.
-Mi volt az?
-Azt mondtam, hogy elárulok valamit, de nem az egész sztorit.
-Értem. Kösz anya.
-Szívesen.

1. fejezet

Kezdet!

*Ellie*
*New York, Working Turmixos*

-ELLIE! FIGYELSZ???
Lebegtette előttem a kezét Daisy.
-Figyelek.-erősítettem meg.
-Miről van szó?-kérdezte.
-Foggalmam sincs.-vontam meg a vállam.
-Akkor még se figyelsz.
-Oké, tényleg nem figyeltem.
-Miért nem figyelsz soha?-kérdezte.
-Figyelj, Daisy. Ezt a témát a tesóddal kéne megbeszélned.
-Nem beszélhetem meg Marvinnal azt, hogy beleestem egy srácba. Mivel a bátyám mindentől meg akar védeni.
-Neked legalább van tesód. Én örülnék, ha olyan tesóm lenne, mint Marvin.
-Neked ott az apád! Ő mindentől megvéd, nem?
-Ismered apámat.
-Ja, akkor lett józan, amikor megszülettél.
Ha eddig azt hittem Daisy normálisan kezeli a helyzetemet, akkor most ütött belém az a felismerés, hogy Daisy egyáltalán nem kezeli rendesen a helyzetemet. Most kéne lelépnem. És le is lépek.
-Figyi, most mennem kell.-mondtam.
-Nem maradsz még egy kicsit? Mindjárt végeznek a többiek is.
-Nem, mennem kell. De üdvözlöm őket.
Szóval elköszöntem Daisy-től és hazamentem.

*Stinson lakás*

Beléptem a lakásba.
-Na ki a király?-ordított ki apu a konyhából.
Ledobtam a táskámat a kanapéra és bementem a konyhába. Apu épp palacsintát sütött.
-Te mit csinálsz?-néztem rá.
-Palacsintát. Na ki a király?
-Hát nem te leszel, ha felégeted a konyhát.-mondtam, majd felültem a konyhapultra.
-Oké. Akkor elmagyarázom.-mondta és elzárta a sütőt.
-Hallgatlak.-álltam készen.
-Oké, akkor tudod, hogy Robin kanadai.
-Ez még az én agyamig is eljutott.
-Elhatároztam, hogy...
-Veszel neki halat?
-Nem!
-Veszel neki nyakláncot?
-Tudtad, hogy a...
-Halak és a csajok közti 24 hasonlóság egyike, hogy mindkettőt vonzzák a fényes tárgyak?-vigyorogtam.
-Nem vagy vicces.
-Oké, miről van szó?
-Úgy gondoltam, hogy meglepem Robint egy romantikus vacsorával.
-A palacsinta mióta vacsora? És mióta romantikus?
-Robin kanadai és úgy gondoltam, hogy csinálok neki amerikai palacsintát.
-Hajrá! Csak a konyhát ne gyújtsd fel.
-Gyújtottam már fel a konyhát?
-Muszáj válaszolnom erre a kérdésre?
-Amúgy honnan jutottak eszedbe a halak?
-Passz. Elkérhetem a gépedet? Az enyém még szervízben van.
-Oké. De félbehagytam a munkámat, szóval lehetőleg ne zárd be.
-Apa.
-Igen?
-Az egy blog.
-Nem regélem, hogy mi, mert már megtettem egy párszor. A lényeg annyi, hogy ne zárd be.
-Oké.
-És maradj itt. lehet, hogy felgyújtom a konyhát.
-Nem is te lennél.-mosolyogtam.-De azért ne dugjatok a konyhakövön.
-Nem dugok Robinnal a konyhakövön.
-De tervezted.
-Igen, de most eldöntöttem, hogy nem dugunk a konyhakövön.

*Másnap*
*Stinson lakás, konyha*

-Dugtatok a konyhakövön, mi?-kérdeztem aput reggel.
-Igen.
-Hallottam.
-Ennyire hangos volt?
-Nem apu, annyira halk volt, hogy hallkészüléket kellett használom, hogy meghalljam.
-Elvigyelek a fülészetre?
-Nem!
-Akkor nincs is semmi probléma.
-Jesszus.-forgattam a szemeimet.
-Ellie, el kell mondanom valamit.
-Nem szedem ki a használt óvszert a konyhaszekrény alól.
-Azt már kihorgásztam. De amit most akarok mondani az fontos.
-Hallgatlak.-figyeltem, mert apu most tényleg komolyan beszélt.
-Eljegyeztem Robint.
-Tessék???????